Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Várallyay György: A talaj, mint a biomasszatermelés aszályérzékenységének tényezője
A talaj, mint a biomasszatermelés aszály érzékenységének tényezője 383 A módszert eredményesen alkalmaztuk olyan nagy jelentőségű gyakorlati kérdések megválaszolásánál, mint pl. a másodlagos szikesedés veszélye és megelőzésének lehetőségei a kiskörei vízlépcső és öntözőrendszer térségében ( Várallyay 1985b, 1987), a talajvízből származó kapilláris vízutánpótlás csökkenése a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületén (Várallyay 1987). 4.4. Kategóriarendszer Kidolgoztuk a hazai talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak kategóriarendszerét (Várallyay et al. 1980). A talajokat a fizikai talajféleség (h - homok, vh - vályogos homok, hv - homokos vályog, v - vályog, av - agyagos vályog, a - agyag, na - nehéz agyag, / - láp, t - tőzeg), a pF-görbék alapján meghatározott szabadföldi vízkapacitás (VK Í Z), holtvíztartalom (HV) és hasznosítható vízkészlet (DV), a talaj felszínén (helyszínen) meghatározott víznyeléssebesség (IR), valamint a bolygatatlan szerkezetű talajmintákon laboratóriumban meghatározott hidraulikus vezetőképesség (K) alapján 9 alapkategóriába soroltuk : 1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge víztározó-képességű, igen gyengén víztartó talajok. 2. Nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes víztározó-képességű, gyengén víztartó talajok. 3. Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó víztározó-képességű, jó víztartó talajok. 4. Közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy víztározó-képességű, jó víztartó talajok. 5. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető-képességü, nagy víztározó-képességű, erősen víztartó talajok. 6. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. 7. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, igen szélsőséges vízgazdálkodású talajok. 8. Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, igen nagy víztározó-képességű talajok. 9. Sekély termőrétegűség miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Ezeken belül a talajszelvény rétegzettsége, valamint a kedvezőtlen vízgazdálkodás talajtani okai szerint variánsokat különböztetünk meg : - a mélységgel egyre könnyebbé váló mechanikai összetétel (könnyebb mechanikai összetételű alapkőzeten kialakult talajok): 2/1, 3/1 ; - az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel : 1 /1, 2/2, 3/2,4/2, 5/2 ; - viszonylagos agyagfelhalmozódás a B-szintben: 4/1, 5/1 A 6. kategória talajszelvény-variánsait a kedvezőtlen vízgazdálkodást eredményező igen kis hidraulikus vezetőképességű szint mélységétől és okától függően állapítottuk meg: 6/1 : Igen nagy agyagtartalmú talajok; 6/2: Pszeudoglejes barna erdőtalajok; 6/3: Sztyeppesedő és/vagy mély réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok; 6/4: Mélyben sós és/vagy szolonyeces talajok; 6/5: Lápos réti talajok. A 8. kategória láptalajainál a szervesanyagban gazdag A-szint alatti alapkőzet mechanikai összetétele; a 9. kategóriánál a termőréteghatárt jelentő szint feletti rétegek mechanikai összetétele volt a variánsképző. A kategóriák határértékeit a II. táblázatban foglaltuk össze. Megszerkesztettük e kategóriák 1:100 000 méretarányú térképét (Várallyay et al. 1980). A térkép egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 7. ábrán. A térkép területi adatait számítógépen is rögzítettük.
