Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Lotz Gyula-Harkay Máté: A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés

350 Lötz Gy. és Harkay M. mederfenékbe süllyesztett kőrakatok nagyméretű kövekből). Ha az elragadó erő hatására a fenék egyensúlya megbomlik, úgy e folyamatot e küszöbök lokalizálják. Távolságukat úgy kell megválasztani, hogy az egyes küszöböknél kisvízkor se alakuljon ki 0,1-0,2 m-nél nagyobb ugrás. A fenékküszöbök állandó szintjei, a közöttük állandóan változó fenékvonal elősegíti az ökológiai szempontból szükséges változó esésű és mélységű szakaszok láncolatának kialakulását is. Ha az esés (és a vele arányos elragadó erő) még mindig nagyobb a megengedhetőnél, utolsó eszközként a medret lépcsőzni kell (J. ábra). A lépcsők hidraulikailag hatékony magassága 1,0-1,5 m legyen. Mind a természetbe illeszkedés, mind az élővilág szempontjából a legmegfelelőbb a kaszkádszerűen kiképzett, érdes felületű, nagyméretű terméskövekből épített, 1:10 átlagos hajlású surrantó építése (5. ábra). Az egyes kaszkádokban közepes kisvíznél a halak ideiglenes tartózkodására alkalmas több dm mélységű, legalább részben csendes vízfelület alakuljon ki. A kaszkád vízszintje és a következő kaszkád éle között mintegy 0,20 m magasságkülönbség lehet. A lépcsők elhelyezésére nem a hossz-szelvény szerinti földmunkaminimum a meghatározó, hanem a holtmedrek vízutánpótlásának biztosítása, a becsatlakozó árkok, oldalágaknak megfelelő mélység biztosítása. A surrantok ügyes elhelyezésével esetenként hosszabb vízfolyásszakaszokat mentesíthetünk a mélyítéstől, továbbá a surrantok az alatta és a felette levő mederszakaszok kapcsolatát, ellentétben a fenéklépcsővel (2. ábra), nem szakítják meg. 5. ábra. Jó! kiképzett kaszkádos surrantó Рис. 5. Правильно построенный быстроток каскадного типа Fig. 5. Well-shaped cascade-chute Bild 5. Gut ausgebildete Kaskaden-Sohlrampe