Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Lotz Gyula-Harkay Máté: A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés
348 Lötz Gy. és Harkay M. nék, mint természetes élőhely, nincs többé átmenet a vízfolyás természetes növényzete és a kultúrtáj között, az ökológiai és tájesztétikai károsodások minden beavatkozás közül a legsúlyosabbak. 2.4. A műszaki tervezés elemei A kiépítés mértékének tervezése során szakítanunk kell a hazánkban szinte dogmává csontosodott kis gyakoriságú (10 évenkénti, vagy annál ritkább) árvizek kiöntés nélküli levezetését szolgáló „egyenszilárdságú" meder tervezésének elvével. A kiépítés mértéke a lehetséges kárral összhangban mederszakaszonként különböző lehet, s általában külterületen - nem haladja meg a 2-5 éves gyakoriságú árvizek levezetéséhez szükséges mértéket. (Ismét hangsúlyozzuk, hogy nem folyók több hónapos időtartamot elérő, méter magasságú elöntéséről, hanem vízfolyások legfeljebb pár nap időtartamú, néhány tized méteres magasságú elbontásáról van szó!) E kiépítési mérték igen közel áll a dombvidéki vízfolyások természetes medrének fejlettségéhez. Az elv érvényesítésének érdekében még a völgyfenék művelési ágának megfelelő megváltoztatásától sem riadhatunk vissza. Ha a szükséges kiépítési vízhozam és a vízfolyás természetes vízelvezető-képessége között lényeges különbség adódik akkor elsősorban a mederrendezést helyettesítő megoldások megvalósítási lehetőségeit kell vizsgálni. A mederrendezést helyettesítő megoldások lehetnek : - árvízi tározó létesítése; - a vízfolyás töltésezése (4. ábra), természetesen nem valamilyen ritka - Q 3 %, Q, % - árvíz, hanem csak a kiépítési vízhozam kártételei ellen ; - árapasztó vápa építése. Az árapasztó vápa általában akkor célszerű, ha a vízfolyás kanyargós, vagy ha az nem a völgyfenékben halad. Előbbi esetben a vápa fenékszintje magasabb a vízfolyás fenékszintjénél, csak akkor kezd el működni, ha a vízfolyásban a vízszint egy meghatározott értéket elér. Utóbbi esetben pedig oldalbukóval csatlakozik a vízfolyáshoz. Egyes esetekben a vápa úgy is kialakítható, hogy területén mezőgazdasági - rét - müvelés folytatandó. A helyettesítő megoldások alkalmazásával elkerülhetjük a vízfolyásba, így élővilágába történő beavatkozást, sőt a töltésezés és vápaépítés esetén a vízfolyást és közvetlen környezetét automatikusan megóvjuk a gazdálkodás közvetlen hatásaitól is. A kiépítési (mértékadó) vízhozam kiöntés nélküli levezetését egyensúlyi mederben a vízfolyás paraméterei - vízszintes vonalvezetés, hossz-szelvény, keresztszelvény - biztosítják. Ezek egymástól elválaszthatatlan egységet képeznek, ezeket együttesen kell megtervezni. A kielégítő megoldás csak fokozatos közelítéssel érhető el. 2.4.1. Vízszintes vonalvezetés. A természetes egyensúly állapotában lévő vízfolyás medre ritkán egyenes. A tervezéskor alkalmazkodni kell a meglévő meder vonalához. Feltétlenül kerülni kell a csatornaszerű, hosszú egyenesekből és nagy sugarú ívekből álló vonalvezetést. A meglévő nyomvonalat csak kényszerítő okból (belsőség veszélyeztetése, közlekedési vonal miatti korrekció) szabad megváltoztatni. Ekkor is ügyelni kell arra, hogy az új nyomvonal jellege idomuljon a természetes állapotú szakaszokéhoz, az új ívek sugara, formája legyen hasonló a nem érintett részen fekvőkéhez. Az új nyomvonalvezetést szükségtelen a folyószabályozásban ismert, a meglevő
