Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Lotz Gyula-Harkay Máté: A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés
A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés 337 völgyfenéki rétek természetes tápanyag-visszatartó szerepét. A meder gépi fenntartásának lehetősége megteremtése érdekében eltűntek a vízfolyásokat természetes állapotban elválaszthatatlanul kísérő fák, bokrok, ezzel a víz oxigénháztartását javító árnyékoló hatásuk is megszűnt. Egyidejűleg megnőtt az urbanizáció okozta szennyezés is - éppen akkor, amikor a vízfolyások természetes tisztulóképessége a vázolt okok miatt jelentősen csökkent. A kizárólagos hasznosság-gazdaságosság (és utóbbi az esetek többségében a lehető legolcsóbb megoldásra törekvést jelenti, anélkül hogy távolabbi összefüggéseket vizsgálna) vízfolyásaink minőségének jelentős romlásához vezetett. Ezt nemcsak a vízkémiai adatok bizonyítják, hanem a kisvízfolyásainkon lépten-nyomon észlelhető eutrofizáció. a vízinövényzet túlburjánzása, emiatt a medrek emésztőképességének csökkenése és a fokozódó fenntartási igény is. Vízfolyásaink „visszajeleznek", tudtunkra adják azt, hogy a természet rendjét erőszakosan megváltoztatni súlyos és egyre súlyosodó következmények nélkül nem lehet. Körülbelül az utolsó negyedszázadban - főként Nyugat-Európában átértékelődőben van a vízfolyásokkal kapcsolatos társadalmi igény is. A fejlett mezőgazdasági technológiáknak köszönhetően élelmiszer-feleslegek keletkeztek. így nem szükséges, sőt egyes országokban hátrányos a mezőgazdasági termelés növelése. A vizrendezés legfőbb indoka, a termelés biztonságának megteremtése így nagymértékben vesztett jelentőségéből. Felértékelődött viszont a vízminőség védelmének, a természetes élővilág megtartásának, általában a természeti értékek megőrzésének, ahol ezek visszaszorultak, helyreállításának jelentősége. Ezekkel a jelenségekkel a vízrendező mérnök is találkozik. A mérnök igen ritkán meghatározója, az esetek többségében kielégítője, végrehajtója a társadalom követelményeinek. Helyesen akkor járunk el, ha a társadalmi változások irányát időben felismerve elébe megyünk a jelenségeknek, s nem ragaszkodunk megcsontosodva korábbi beidegződésekhez. A vízfolyásainkon végrehajtandó beavatkozásokat ezért a jövőben nem elegendő a hidrológiai adottságokból kiindulva kizárólag a hidraulikai elemek adott követelményeket (bizonyos gyakoriságú árvíz mederben történő levezetése, a talajvízszint süllyesztése, befogadómélység biztosítása) kielégítő módon történő változtatásával elérni, hanem a környezet, a táj, az élővilág, összefoglalva az ökológia szempontjait más követelményekkel egyenlő (vagy azoknál nagyobb) súllyal kell figyelembe venni. 1.2. A vízrendezés múltja Magyarországon Hazánk vízrendezéseinek fejlődése nagyjában és egészében beleillik az európai fejlődés előbbiekben felvázolt általános ívébe. Mégis van néhány olyan sajátosságunk, melyeket specifikus voltuk miatt külön is meg kell említeni. Földrajzi adottságaink miatt a dombvidéki vizrendezés - ellentétben az Alföld nagy vízimunkáival - csak századunk elején indult meg, akkor is csak helyi beavatkozásokra, egyes vízfolyásszakaszokra szorítkozva. Ennek oka részben az volt, hogy kevés, „államsegélyes" munkától eltekintve a mederrendezés költségeit a parti birtokosoknak kellett viselni. Ezek gazdasági teherbíróképessége nem volt akkora, hogy a költségeket - akár társulat alakításával is - viselni tudják. Másrészt a dombvidék völgyfenekei, árterei gyepművelésben álltak, ahol a kiöntési gyakoriság csökkentése - az árvizek jótékony tápanyagpótló szerepe miatt - nem volt kívánatos, ahol pedig felmerült a völgyfenék lecsapolásának igénye (és ehhez az anyagi eszközök is rendelkezésre
