Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

316 Góg Imre Minden magasságot ezután Szegedtől - Nagyszöllősig és az erdélyi hegyekig ebből a két magasságból vezették le. Huszár volt az első, aki gondoskodott arról is, hogy a magassági hálózatot fix pontok őrizzék. Erre elsősorban templomok és kastélyok márványküszöbeit használták fel. Többnyire a küszöb bal oldalán + véséssel jelölték meg a bemért helyet. Pontmegjelölésre használták fel az ismertebb öreg fák törzsét is. A fák olalába ékalakú bemetszést készítettek és a vízszintes alsó lapba szöget helyeztek el, melynek magasságát azután meghatározták (1. ábra). 1. ábra. Árvízi magasságot jelző bevágás Рис. 1. Знак, указывающий на высокий уровень воды Fig. 1. A cut marking a flood-height Bild 1. Hochwassermarkierung an einem Baumrumpf Ilyen pontmegjelölésre utal a Hosszúfoki Körösszabályozó Társulat régi pontjegyzékében 1852. évből származó fixpont, amelyet a Fekete-Körös mentén, Malomfok és Szanazug között helyezték el. A vízmércék tervét is Huszár Mátyás készítette, ami nagyjából a jelenleg is használatosakhoz volt hasonló, láb és hüvelyk beosztással. Alapanyaga ólom volt, a számok domborított kivitelben készültek. Az elhelyezés megoldása is a maihoz hasonló volt. Ha nem tudták a vízmércét nagysága miatt egy darabban elhelyezni, akkor lépcsősen helyezték el. A lépcső elhelyezésénél a csatlakozó végeknél ismétlődő részt képeztek ki és így az elhelyezett vízmércedarabok adtak lehetőséget a leolvasás ellenőrzésére. Ez az ismétlődő rész a Körösök és a Tisza mentén Huszár Mátyás korában 2 láb volt. A vízmércéket általában meglévő, masszív építményekre helyezték el és ettől a gyakorlattól csak kivételes esetekben tértek el. A Szegeden elhelyezett vízmérce is ilyen volt, három tagból állott. A legalsó tagját kényszerhelyzetben gerendaépítményre helyezték. Az első és második tag a vízibástya falába volt beépítve. A két alsó vízmércetag hossza 8-8 láb volt, a felső tag hossza pedig 16 láb. A szegedi vízmérce lapjait Haurant, pesti mechanikus készítette és Huszár megbízásából Schmidt György mérnök helyezte el az 1818-as év folyamán. 1818 szeptemberében kezdődtek meg a szegedi vízmércétől kiindult szintezési munkák a Körös vidék, ill. a Tisza vonalán. A későbbi időben egy időre a tiszai mérések megszakadtak, de amikor 1833-tól újra folytatták a munkákat, változatlanul a szegedi vízmérce volt az alap.