Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 2. füzet A DUNA-TISZA HAJÓZHATÓ CSATORNA NYOMVONALÁNAK BÖLCSKE-ALPÁR VÁLTOZATA ÉS A HOZZÁKAPCSOLT TISZA-KÖRÖS-CSATORNA NEMERE PÉTER A Duna-Tisza hajózható csatorna szükségessége már több mint 200 éve felmerült (Lampl-Hallósy 1947). Azóta több terv is készült. Az utóbbi évtizedekben, különösen az első Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1964) óta, amely Jolánkai (1953) javaslata alapján Dunaharaszti-Kecskemét-Tiszaug vonalazású hajózható, öntöző és csúcsenergiai termelő csatorna javaslatát helyezte előtérbe számos újabb szempont és változat látott napvilágot (Mátrai 1981). A közelmúltban elkészült harmadik Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984) öt különböző változatot megvizsgálva foglal állást a Budapest-Cegléd-Szolnok nyomvonal, az ún. С változat (Mátrai 1981) mellett (1. ábra). Az indoklás elsőrendű célkitűzésnek a Tisza-völgy vizpótlásái tekinti, másodrendű a nyomvonal menti öntözés fejlesztése és harmadrendű a víziközlekedés (szállítás). A csatorna évente 1400-2800 millió köbméter vizet szállíthatna a Dunából, a hasznosítható készletnek mintegy 20%-át. Működéséhez legalább 50 m

3/s szállítóképességű szivattyútelepet kellene beépíteni a Duna oldali három hajózsilipnél (108-122-131 m В. f. vízszint) de ha jobban meggondoljuk, a Kvassay-zsilipnél is (96,3 m В. f.), hiszen gravitációs töltés csak nagyvíznél lehetséges. A meglévő két db turbina pedig mindössze 15 m

3/s víztáplálást tesz lehetővé. A vízválasztó tiszai oldalán a terv szerint további 5 hajózsilipre lenne szükség (131-120-109-98-88,5 m В. f. vízszint). А С változat szerinti megoldással kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel : - A Duna-Tisza-csatorna gazdasági megítélésében a működtetés energiaigénye alapvető szempont, nem lényegtelen tehát, hogy a vízválasztó milyen magasságú pontján halad át a nyomvonal. A Duna-Tisza-csatorna vízemelési energiafogyasztása ellensúlyozható-e vízerőművek építésével? - A Duna-Tisza közén az öntözővízigény mellett milyen más vízpótlási (felszíni víz, talajvíz, rétegvíz) igények vannak, és ezek miként elégíthetőek ki? - A Tisza medrében szükséges vízpótlás helye fontos-e azután is, hogy megépül a csongrádi vízlépcső? - Okoz-e szállítási költségnövekedést, egyáltalán, ellenére van-e szállítási érdekeknek, ha a hajózó csatorna nem, а С nyomvonalon halad? - Megvalósítható-e a Körös-Duna víziút? A kérdések megválaszolása során alakult ki az újabb a Bölcske-Alpár-Szelevény változat, melyet Mátrai (1981) A-F változatait bemutató helyszínrajzán tüntettünk fel ( 1. ábra). A kézirat érkezett: 1987. XII. 2. Nemere Péter oki. építőmérnök a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat (Kiskunhalas) főmérnöke.