Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Duna két bajorországi mellékfolyójának lefolyás-szabályozása 301 talajvíz-háztartású, árvízi elöntéseknek kitett völgyfenéki területeken való gazdálkodás egyre kérdésesebbé vált. Végülis dönteni kellett: vagy tudomásul veszik a mezőgazdaságnak a völgyekből való fokozatos kihúzódását és az ezzel járó gazdaságszerkezeti változásokat, vagy pedig az árvízi lefolyás megfelelő szabályozásával lehetővé teszik a területek biztonságos mezőgazdasági hasznosítását. Az alábbi megfontolások inkább a kevésbé gazdaságosan művelhető mezőgazdasági területek csökkentése mellett érvelnek. Az „Európai Közösség" alapítását célzó, ún. „Római Szerződések" 1957. évi megkötésekor a hat alapító ország (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg) megállapodott abban, hogy először is közös európai agrárpiacot alkot. Az NSZK mezőgazdasága számára nyilvánvaló volt, hogy ezzel a kedvezőbb éghajlati adottságú területek mezőgazdaságával kell versenyre kelnie. Az átmeneti időszakban ezért arra törekedtek, hogy a lehetőségekhez képest felkészüljenek erre a versenyre: növelték a terméshozamokat és a termelés biztonságát, valamint csökkentették a termelési költségeket. Minthogy az Európai Közösség többi állama is nyilvánvalóan hasonlóképpen intézkedett, napjainkat a mezőgazdasági termékek túltermelése jellemzi : gabona-, vaj-, cukor-, gyümölcs-, zöldség- és sertéshús-„hegyek", valamint tej- és bor-,,tengerek" halmozódtak fel. A fölös élelmiszer mennyiségek az Európai Közösségen belül már nagyon alacsony, a költségeket sem fedező árakon sem értékesíthetők. A nem raktározható fölöslegeket (pl : gyümölcsöt, zöldséget) ezért meg kell semmisíteni, a raktározható fölöslegeket - részben tetemes raktározási költségekkel terhelten - erősen támogatott árakon a világpiacon kell értékesíteni, ami azonban, gazdaságpolitikai okokból, ugyancsak korlátozott mértékben lehetséges. Azt, hogy az európai közösségbeli mezőgazdasági túltermelés kérdését hogyan fogják egyszer megoldani, jelenleg még nem tudhatjuk. A közelmúltban, 1987. júniusában, mindenesetre néhány termelői ár mérsékelt csökkentését határozták el. A durva piaci törvények szerinti, kizárólag az árakon keresztül történő szabályozás azonban szociálpolitikai okokból nem járható út. Ezért egyes területeken termelési határokat is megállapítottak. Hasonlóképpen mérlegelik egyes ipari célú növényfélék termelésének a bevezetését. Aki az Európai Közösség mezőgazdasági termékek terén kibontakozott versenyében eredményesen akar résztvenni, annak ma elsősorban a következő irányelveket kell követnie : Nagyértékű minőségi termékek előállítása ésszerű áron. Olyan különlegességek előállítása, amelyet a versenytársak nem kínálnak. A piac ellátása friss árukkal (pl : zöldséggel, gyümölccsel) lehetőleg folyamatosan, egész éven át. 3.3. A Vils medrének kiépítése és a lefolyás szabályozása A vízrendszer egészére kiterjedő átfogó elemzés keretében a tározás és folyószabályozás különböző lehetséges kombinációit hatékonyság és gazdaságosság szempontjából összehasonlították egymással. Nyolc tervváltozat összehasonlítása végülis a következő eredményre vezetett: - Az 5 évesnél kisebb visszatérési idejű árvízre való kiépítés, belterjes mezőgazdasági hasznosítás esetében, a csekély termelési biztonság miatt nem lenne elégséges. - Ha valamennyi jelentős vízfolyást az 5 éves visszatérési idejű árvízre építenének ki, akkor az alsó szakaszokon, a természetes vízvisszatartás csökkenése miatt, az 5 éves visszatérési idejű árvizek csúcsvízhozamai kb. 50%-kal megnőnének. Ha a vízgyűjtőterület néhány hatékony pontján visszatartják az árvizeket, ezzel a szükséges mederkiépítés is ésszerű mértékűre csökken. - A leghatékonyabb a Vils középső folyásán létesített, szabályozható vízleeresztésű