Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 2. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: Dr. Starosolszky Ödön A DUNA KÉT BAJORORSZÁGI MELLÉKFOLYÓJÁNAK LEFOLYÁS-SZABÁLYOZÁSA I HEINZ SCHILLER Az Alpok németországi előterében, a Lech és az Inn folyó között terül el az ún. „alsó-bajorországi harmadkori dombvidék". Ezt a Duna mentén 50-70 km szélességben húzódó dombvidéket az Isar folyó alsó szakaszának széles völgye egy nagyobb nyugati és egy kisebb keleti részre osztja (Schiller, 1986). A keleti részben található a Vils folyó 1445 km

2-es és a Rott folyó 1239 km

2-es vízgyűjtője ( 1. ábra). 1. Földrajzi áttekintés A dombvonulatok csúcsainak zöme eléri a tengerszint feletti 500 m-es magasságot, a déli perem legnagyobb magaslata kb. 600 m-re emelkedik. A Vils és a Rott folyó egyaránt kb. 500 m-es magasságban ered. A Dunába, ill. az Inn-be való torkollásuk tengerszint feletti magassága kb. 300 m (2. ábra). A harmadkori dombvidék vízfolyás-sűrűsége kb. 1 km/km

2. A terület évi átlagos csapadéka kereken 500 mm, az 5 °C-ot meghaladó középhőmérsékletü napok évi átlagos száma 210, a 25 °C-t meghaladó középhőmérsékletű napoké pedig 35, tehát Bajorország kedvező éghajlati adottságú vidékei közé tartozik. A harmadkori dombvidéket a kavicsos-homokos és az agyagos-márgás talajrétegek gyakori váltakozása jellemzi. A kiterjedt löszös üledékekből termékeny talajok keletkeztek. A mezőgazdaságilag hasznosított területek részaránya 70%, ami jelentősen meghaladja a bajorországi átlagot (50%). A völgyek ásványi talajai, a talajvízszint magasságától függően, helyenként glejesedtek. A kézirat érkezett: 1987. XII. 15. A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlésén (Salgótarján, 1987. július) elhangzott előadás alapján készült tanulmány. Németből fordította: dr. Domokos Miklós. Heinz Schiller oki. mérnök, a Bajor Tartományi Vízgazdálkodási Hivatal (München, NSZK) osztályvezetője.