Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Debreczeni Béla: A csapadék és a műtrágya mennyiségének hatása a termésre

A csapadék és a műtrágya mennyiségének hatása a termésre 261 tapasztalunk. A csapadékos időjárással együtt járó felhőzet, lehűlés, párolgási viszonyok, de nem utolsósorban a vízminőség stb. mind olyan tényezők, amelyek a növény és a talaj mikroklímáját megváltoztatva, jobban kielégítik a növény igényét, mint az öntözés. A növények szárazságtűrő képességét növelni, illetve a szárazság kedvezőtlen hatását csökkenteni lehet a műtrágyázással, főleg а К és a P, illetve a B, Cu, Zn és Mn elemek felhasználásával (Debreczeni-Debreczeniné 1983). Ismert a P és а К kedvező hatása a plazmakolloidok víztelítettségére és a transzspirációs koefficiens csökkenésére. A foszforral ellátott növényi szöveteknek nagyobb a vízvisszatartó képessége, nagyobb a kolloidálisan kötött víztartalma, biztosabb a vízforgalma. Szárazság idején a talaj nedvességcsökkenése által nő a talajoldat töménysége, illetve annak ozmotikus nyomása. A műtrágyázás - főleg a N-mütrágyázás - megnöveli a talajoldat töménységét, ami miatt gyakran tapasztaljuk száraz években annak káros hatását. Számos irodalmi adat, de saját kísérleti eredményeink is arról tanúskodnak, hogy a műtrágyák és talajok tápanyagainak hasznosulása optimális talajnedvesség esetén kedvezőbb, mint száraz viszonyok között. Tenyészedény-kísérleteinkben a megfelelő tápanyag- és mütrágyaarány is a vízfelhasználás hatékonyságának növelését mutatta, a transzspiráció produktivitásának egyidejű növekedésével (Debreczeni Debreczeniné 1983). Olson (1973) is rámutatott arra, hogy megfelelő műtrágyázással a vízfelhasználás hatékonyságát növelni lehet, de a műtrágyázás nem helyettesíti a vízellátást. A gyakorlatban tapasztaljuk, hogy a különböző időjárású években eltérő a műtrágyázás termésnövelő vagy termésdepressziót okozó hatása, még azonos talajviszonyok között is. Antal {1981) szerint elsősorban a csapadék, a talajnedvesség és a talajhőmérséklet, azaz a termőtalaj hő- és vízháztartási rendszere segítheti vagy hátráltathatja a talaj és az oda juttatott trágyaféleségek tápanyagainak oldódását, vándorlását, felvételét, vagyis érvényesülését. Berényi is megállapította (Szász 1971), hogy hazánkban termesztett növényeink termését elsősorban a csapadék határozza meg, és a termikus tényezők csupán ellensúlyozhatják vagy fokozhatják a hidrikus tényezők (csapadék, tározott vízkészlet) eredő hatását, de azt alapjaiban igen ritkán változtatják meg. E megállapításból az következik, hogy elsősorban a csapadék termés kapcsolat változását, illetve a természetes csapadék hasznosulását kell ismernünk, a talajok termékenysége és a műtrágyázás függvényében. Különböző talajokon a természetes csapadék hasznosulásának mértéke is eltérő. A talajok eltérő tápanyag-ellátottsága az a tényező, ami elsősorban a csapadék hasznosulását befolyásolja. Bocz (1976) és Szász (1973) vizsgálatai egyértelműen bizonyították, hogy a táplálóanyag-ellátottság fokozásával mérséklődött a csapadékhiány nyomán bekövetkezett termésingadozás. Másképpen a jó termékenységű és trágyázott talajon az aszály káros hatása kisebb. Még inkább igaz e megállapítás napjainkban, amikor még intenzívebbé vált a tápanyagellátás, ill. pozitívabbá lett az országos nitrogén, foszfor és kálium (NPK) mérlet. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a tápanyagellátás egy magasabb szintjén már, a csapadék mennyisége hamarabb minimumba kerülhet más, termést meghatározó tényezőknél, vagyis előbb előtérbe kerülhet az öntözés szükségessége is. Szász (1971) szerint a csapadék és tápanyag-gazdálkodás közötti kapcsolat növényektől függően más-más vegetációs időszakra esik. A kukorica és a burgonya elsősorban a júniusi és a júliusi, az őszi búza az őszi és a téli csapadékmennyiséggel mutat szorosabb kapcsolatot, a tápanyag-ellátottság növekedésével fokozódó mértékben. Ma még nem rendelkezünk olyan előrejelzéssel, ami lehetővé tenné a műtrágya differenciált mennyiségi és minőségi felhasználását. A korszerű műtrágyázás gyakorlatá-