Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Varga-Haszonits Zoltán: Az aszály és hatásának agroklimatológiai elemzése

Az aszály és hatásának agroklimatológiai elemzése 249 tározásához csapadék- és párolgásadatokra van szükség. A szükséges csapadékadatok hazánkban rendelkezésünkre állnak. A lehetséges és tényleges párolgás, illetve evapotranszspiráció mérése azonban csak kevés helyen folyik, ezért ezeket az értékeket rendszerint számítás útján határozzuk meg (Petrasovits-Balogh 1975, Varga-Haszonits 1977). A további vizsgálatok céljára a (4) alatti szárazsági (ariditási) tényezőt választottuk, mert az, számértékének növekedésével, jól tükrözi a szárazság intenzitásának a növekedését (a vízhiány nagyságát), s ezáltal lehetővé teszi a szárazság növényekre gyakorolt hatásának mélyebb elemzését is. 2. A vízellátottsági viszonyok elemzése A szárazsági (ariditási) tényező használata esetén először célszerű meghatározni a havi értékeket, hogy megismerhessük a vízellátottság évi menetét. A szárazsági tényező értékei a vízkiadást a vízbevétel arányában adják meg (relatív vízmérleg), segítségükkel meghatározható a száraz és nedves időszakok kezdete, vége és tartama is, és képet alkothatunk az egyes növények vegetációs időszaka alatt uralkodó vízellátottsági viszonyok száraz és nedves jellegéről is. 2.1. A vízellátottsági viszonyok évi menete A vizsgálatot a szárazsági tényező havi adatai alapján az 1951 80 közötti 30 éves átlagokra vonatkozóan végeztük el. A kapott eredményeket az I. táblázatban tüntettük fel. A táblázatból látható, hogy hazánk területének nagyobb részén a 12 hónapból 4 tekinthető nedvesnek és 8 száraznak. Ettől eltérő viszonyokat csak a legcsapadékosabb és viszonylag hűvös délnyugati országrészben találunk. Vas megye területén a nedves és száraz időszak egyaránt 6-6 hónapot vesz igénybe, Zala megye területén pedig a nedves időszak 5 hónapig, a száraz időszak 7 hónapig tart. A szárazsági tényező évi menete (I. táblázat) jól követi a talajnedvesség évi menetét. Általában a december és a január hónap mutatkozik a legnedvesebbnek. Ekkor a levegő egyes kivételektől eltekintve a lehullott csapadéknak mindössze 30-50%-át képes csak elpárologtatni. A többi a talajba jutva tárolódik. A nedves időszak a november, december, január és február hónapokat foglalja magában. Március hónap már - Vas megye kivételével - mindenütt száraz. Ekkor már megmutatkozik az alföldi megyék szárazabb jellege, különösen a Duna Tisza közét, a Közép-Tisza vidéket és a Mezőföldet jellemzik magas szárazsági tényezőértékek. Ezután az egyes hónapok száraz jellege fokozódik, megőrizve a délnyugat-dunántúli megyék nedvesebb, s az alföldi megyék szárazabb jellegét. Az északi országrészen a szárazsági tényezőértékek e két szélső érték között helyezkednek el. Megfigyelhető még, hogy a júniusi csapadékmaximum hatására a szárazsági tényező értékei visszaesnek, s csak júliustól kezdenek ismét emelkedni. Általában augusztus és szeptember mutatkozik a legszárazabbnak. Augusztusban elsősorban a Dunántúlon, szeptemberben pedig főként az Alföldön találjuk a legmagasabb értékeket. Ezután a szárazsági tényező értékei fokozatosan csökkennek, s az ősz második felében, a vízellátottságban mutatkozó száraz jelleg az ország egész területén nedves jellegűvé válik (I. táblázat).