Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Varga-Haszonits Zoltán: Az aszály és hatásának agroklimatológiai elemzése

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 2. füzet AZ ASZÁLY ÉS HATÁSÁNAK AGROKLIMATOLÓGIAI ELEMZÉSE DR. VARGA-HASZONITS ZOLTÁN Az aszály a mezőgazdasági termelés legnagyobb hatású káros jelenségei közé tartozik. Az év bármely időszakában kialakulhat különböző intenzitással és tartammal. Sokféle szempontból lehet tanulmányozni. Kialakulásának okai elsősorban meteorológiai jellegűek, hatásában pedig főként a vízgazdálkodást és a mezőgazdasági termelést érinti. Ennek megfelelően az aszály jelenségének tanulmányozásával főként meteorológusok, hidrológusok és mezőgazdasági szakemberek foglalkoznak. Érdeklődési körüknek megfelelően eltérő módon közeledtek magához a jelenséghez, s különbözőképpen is határozták meg. A szakirodalomban emiatt számos meghatározás található, amelyek többféle vonatkozásban is eltérhetnek egymástól. Közös vonásaik alapján azonban csoportosítani tudjuk őket. A csoportosítás során az agrometeorológiai szempontokra helyezzük a fő súlyt, támaszkodva a korábbi, ilyen jellegű vizsgálatok (Kulik 1958, Cuberbiller 1959, Wallén 1967, Hounam et al. 1975) eredményeire. A leggyakrabban alkalmazott meghatározási módok a következők: Aszályosnak szokás tekinteni egy meghatározott csapadékmennyiségnél kisebb csapadékösszeggel rendelkező időszakot. Ilyen lehet pl. a napi 3-5 mm-nél kevesebb csapadék, amely alatta marad a napi párolgási mennyiségnek, s így a növények szempontjából nem jelent vízbevételt. Száraznak tekintve azokat a napokat, amelyeken a lehulló csapadék mennyisége alatta marad a talajból elpárolgó víz mennyiségének, majd ezeket összegezve, meghatározhatjuk a száraz időszakokat. Szokás még a száraz időszakokat meghatározni oly módon is, hogy száraznak tekintik azt az időszakot, amelynek folyamán a lehullott csapadékmennyiség a sokéves átlag meghatározott százaléka alatt marad. A százalékos küszöbérték megadása önkényes, rendszerint vizsgálatonként eltérő. Aszályosnak tekinthetők olyan időszakok, amelyeket alacsony csapadékösszeg és magas evapotranszspiráció összeg jellemez. Ez esetben tehát már nemcsak a lehullott csapadékmennyiséget, hanem az elpárolgott víz mennyiségét is számszerűen figyelembe kell venni. A száraz időszakot ezért a csapadék és az evapotranszspiráció különbségét, vagy egymáshoz viszonyított arányát kifejező mutatókkal szokás jellemezni. Aszályosként adható meg egy olyan időszak is, amelynek során a talajban levő A kézirat érkezett: 1988. II. 11. Dr. Varga-Haszonits Zoltán oki. meteorológus, a földrajztudományok kandidátusa, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSz, Budapest) főtanácsosa. Az Agronómiai Kutatások Nemzetközi Központja (C l RAD, Párizs) és a GATI Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke, valamint az MTA MÉM Üzemi Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottsága közreműködésével Gödöllőn 1987. XII. 7-8-án megrendezett francia magyar aszályszemináriumon elhangzott előadás alapján.