Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: A Szekszárd-Bátai belvízcsatornán levonuló árhullámok számítása

A Szekszárd-Bátai-belvizcsatornán levonuló árhullámok számítása 237 mellékcsatorna mértékadó vízhozama a vízgyűjtőterületek alapján számított vízhozamok mellett a főcsatorna közbülső vízgyűjtőinek vízhozamait is tartalmazza. Az 1. ábrán feltüntettük a dárfoki elvezetést és a Lajvér-patak 12 + 482 km-es szelvényéből induló tervezett átvágást, árapasztót. Mindegyiket 2 m

3/s-os legnagyobb vízhozammal és pontszerű terhelésként vettük figyelembe (Dobos et al. 1987). Geometriai adatokat (minta-keresztszelvények, fenékesések és hossz-szelvények) a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság bocsátotta rendelkezésünkre. Hidraulikai alapadatok. A Manning-Strickler-féle к simasági tényező számítási módja közismert. Jelen esetben, mivel a vizsgált szakaszok teljes hossza mentén mederszabályozás (bővítés, vagy/és mélyítés) történik, ilyen számítást nem végezhettünk el. A szabályozott, jó karban lévő csatornák simasági tényezőit ismert táblázatok alapján becsültük (Kozák et al. 1981). Kezdeti feltételek. Az I. ábrán megadtuk a felvett hossz menti vízhozam eloszlást (zárójelben lévő értékek), a kisebb mellékcsatornák vízhozamait, melynél a vízhozam egy számítási időlépcső alatt a kezdeti értékről (zárójelben) a legnagyobb értékre emelkedik, továbbá a Szekszárd- Bátai-főcsatorna legalsó szelvényében a vízszint értéket. Figyelembe véve a viszonylag alacsony vízhozamokat és a bátai szivattyútelepnél a magas duzzasztási vízszintet, a vízmozgás jó közelítéssel permanens fokozatosan változónak tekinthető. A felszíngörbéket a dinamikai differenciál egyenletből számítottuk (Rátky 1975). Különböző üzemi- ill. határfeltétellel 8 változatban végeztünk számításokat. Ezekből csak hármat mutatunk be, éspedig a 6-8. változatokat (megtartva a számításoknál használt eredeti változatszámokat). A legfontosabb üzemi adatokat az I. ábrán adtuk meg. Éspedig a főcsatorna 20 + 248 m-es és a Lajvér-patak 12 + 482 m-es szelvényében a vízhozam időbeni változását, a lajvéri árapasztót, és a dárfoki elvezetést, mint pontszerű vízkivételeket, végül az alsó határfeltételként, a bátai szivattyútelepnél az időben állandó vízszint (Z), vagy vízhozam (0 értéket. 3. Számítási eredmények értékelése A 6. változat-ná\ a bátai szivattyútelepen a szivattyú Z

K = 84,7 m В. f. szintről indul (kezdeti feltétel) és permanens, fokozatosan változó duzzasztási görbét eredményez (2. ábra). A kezdeti alacsony vízhozamértékek és a magas (Z

K = 84,7 m В. f.) vízszint alatt a Szekszárd-Bátai-főcsatorna teljes szakasza duzzasztott állapotba kerül (3. ábra). A Lajvér-patakon - a nagyobb fenékesés miatt a duzzasztás csak 4 km-ig érezteti hatását (4. ábra). A mellékágak terhelései az I. ábráról leolvashatók. A főcsatorna és a Lajvér-patak felső szelvényében, hidrológiai módszerekkel meghatározott, sematikus árhullám jelleggörbéket vettünk fel (1. ábra). A görbék tartalmazzák a fölötte lévő területekről történő összegyülekezés, a tározók és a medertranszformációk hatását is (Dobos et al. 1987). Az eredményekből a Szekszárd-Bátai-főcsatorna 0 fkm-nél lévő felvízi szelvényében a vízszint és a vízhozam időbeni változását a 2. ábrán adtuk meg. Láthatjuk, hogy ilyen terhelések mellett Q= 17 m

3/s szivattyú kapacitásra lenne szükség. Ismerve a tanulmánytervben megállapított gazdaságos kiépítési értéket (Szabó-Huth 1985, Papp 1987, Kolossváry 1987) a kapott eredményeket nem tartottuk szükségesnek elemezni.