Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Vermes László: A Duna-Tisza közi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata

230 Vermes László 14%, tarackos tippan (Agrostis alba) 14%, angol perje (Lolium perenne) 10%, magyar rozsnok (Bromus inermis) 9%, réti komócsin (Phleum pratense) 5%, fehér here (Trifolium repens) 5% és szarvaskerep (Lotus corniculatus) 5 súlyszázalék. A megeredés hiányosságai miatt 1979 tavaszán utánvetést végeztünk, amelynek hatására a növényborítás egyenletes lett. Az eredeti arányok azonban már a második évben jelentősen megváltoztak: a löszös talajú lizimétereknél a fehér here került túlsúlyba, míg a homokos talajúaknál az egynyári gyomnövények (pl: csibehúr, Spergula arvensis) voltak dominánsak. A növények a szennyvízen, ill. csapvízen kívül semmilyen kezelésben és tápanyagellátásban nem részesültek. A növényvizsgálatok eredményeinek 6 éves átlagait a X. táblázat tartalmazza. A beltartalmi értékek évenként és liziméterenként pozitív és negatív eltéréseket egyaránt mutatnak, a vizsgálati eredményeket nagyfokú heterogenitás jellemzi, amit az is tanúsít, hogy az adatok egyöntetűsége a Kolmogorov-Szmirnov próbával nem volt kimutatható. Ez annak tudható be. hogy a növények beltartalmi értékeire a szennyvízöntözésen kívül más tényezők is hatással voltak, így az állomány cönológiai összetételének változása, valamint a növényeket a természetes csapadékból és a száraz kiülepedésből érő hatások. A vizsgált nehézfémek értékei a növényekben - a kadmium kivételével nem érik el az ipari abraktakarmányokra megengedett határértéket. A Cd túllépés viszont az ivóvízzel öntözött kontroll liziméterek növényeinél is fennáll (gyakran kedvezőtlenebb értékkel, mint a szennyvízzel öntözöttekénél), így ez a felhalmozódás bizonyíthatóan nem a szennyvízből származik, hanem feltehetően a légköri kiülepedésből. A liziméterekről levágott növényzet zöldtömegének mennyiségi adatait liziméterenként, éves átlagokban a 4. ábra mutatja. Az eredményekből látható, hogy mindkét talaj féleségnél a kontrollhoz viszonyítva a szennyvízzel öntözött liziméterek terméseredményei minden évben magasabbak. A többlettermés a homokos talajú edények esetében 30-80%-os, a löszös talajúak esetében a legkisebb növekedés 15%-os, de előfordul 3 4-szeres többlet is. Az átlagértékek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szennyvízöntözés mindkét talajon pozitív hatással volt a termésmennyiségek növekedésére. 3. Összefoglalás A Duna-Tisza köze homok és löszös talajával töltött, 1 és 2 m mélységű, nagyméretű liziméterekkel 6 éven keresztül végzett kísérletekben az öntözéshez használt évi 360 mm-es szennyvízadag - nem okozott kárt sem a talajban, sem a termesztett növényzetben, sem az átszivárgó vizek révén a talajvízben, kedvezően hatott a jelzőnövény termésmennyiségére és nem rontotta annak minőségét, - már az 1 m-es talajszelvényen átszivárogva is - mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból - megfelelő mértékben megtisztul. A talajokon átszivárgó víz tisztulásának mértéke eléri, sőt esetenként meghaladja a második és harmadik fokozatú művi tisztítás mértékét, és ebből a szempontból a homok talaj kedvezőbb tulajdonságokat mutatott, mint a löszös homok. A mérési eredmények arra engednek következtetni, hogy a talajban bekövetkező szennyvíztisztulás nagyobb szennyvízmennyiségek esetén is végbemegy, ezért indokolt