Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
2. füzet - Vermes László: A Duna-Tisza közi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata
A Duna-Tisza közi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata 225 feldolgozásához első lépésként a vizsgálandó adathalmazt ésszerű, használható méretűre kellett csökkenteni, ezért liziméterenként kiszámítottuk az egyes paraméterek mért értékeinek az adott paraméterrel jellemzett vízmennyiséggel súlyozott átlagait. Az így kapott éves átlagok jellemzőiből bemutatjuk az 1980. (III. táblázat) és 1984. évi (IV. táblázat) adatokat. A hatásfokelemzések alapján jelentős tisztulás figyelhető meg a KOI, az NH 4 és a P0 4 esetében, a tisztítási hatásfok értékeit az V. táblázat tartalmazza. V. táblázat Tisztítási hatásfok Talajszelvény mélysége [cm] KOI D NH 4 PO 4 Talajszelvény mélysége [cm] % Homok talaj 105 205 92-95 86-97 96-99 98-99 72-99 65-99 Löszös talaj 105 205 76-94 78-96 76-99 62-99 60-99 57-99 Szembetűnő, hogy a 2 m-es talajszelvényen átszivárgó víz tisztulási értékei nem jobbak - sőt egyes esetekben rosszabbak -, mint az 1 m-es rétegen átszivárgóé, ami arra utal, hogy a tisztulás lényegében a felszíntől számított 1 m-es talajrétegben végbemegy. A hatásfokszámítások során a többi vizsgált paraméter esetében kimosódás mutatkozott. A kilúgozási folyamat évről évre megfigyelhető az összes só, az anionok és a kationok esetében, de nemcsak a szennyvízzel öntözött, hanem a kontroll lizimétereknél is. Az átszivárgó víz minőségét a környezetre (felszíni vizek, talajvíz) gyakorolt szenynyezőhatás szempontjából is értékeltük, a 3/1984. sz. OVH rendeletben megállapított vízminőségi kategóriák határértékeinek figyelembevételével. Az I., legszigorúbb kategória határértékeit a löszös talajoknál néhány alkalommal a KOI, az N0 3, az összes P és az összes só, homok talajoknál csaknem minden alkalommal a Na% és az N0 3 haladta meg, de egyes esetekben előfordult ez az ivóvízzel öntözött kontroll lizimétereknél is. A Kecskemét környékére jellemző VI. kategória határértékeit egyes esetekben csak a Na% és az N0 3 értékei lépték túl. A nehézfémekből csak 1980-84-ben készült elegendő számú vizsgálat, ezért csak 4 éves átlagértékeket vehettünk figyelembe (VI. táblázat). A vizsgált nehézfémek közül egyedül a Hg esetében találtunk alkalmanként túllépést az I. vízminőségi kategória határértékéhez képest. A szűrt adatok feldolgozását az eredmények eloszlásfüggvényeinek összehasonlításával folytattuk. Először azt vizsgáltuk, hogy az azonos jellegű (mélység, talajtípus, kezelés) lizimétereken mért adatsorok azonos adatsor részeként tekinthetők-e, azaz a kísérlet ismétléséből kapott adatsorok egyöntetűek-e? Az egyöntetűség vizsgálatot a Kolmogorov-Szmirnovpróbával végeztük. A vizsgálat eredményeképpen bebizonyosodott, hogy az azonos jellegű liziméterek adatsorai minden paraméterre egyöntetűek, amikor a rendelkezésre álló elemszám
