Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Juhász Endre-Deák Béláné: Települések vízellátásának és csatornázásának hosszútávú fejlesztési koncepciója

Települések vízellátásának és csatornázásának liosszútávú fejlesztési koncepciója 161 szintjét növeli, szennyezi. Különösen az egyébként is magas talajvízállással jellemezhető alföldi településeken tapasztalható, hogy a vízszintemelkedés miatt ugrás-szerüen megnövekedett a csatornázatlan települések szennyvíz-szállítással (szippantással) kapcsolatos igénye, és szaporodik a bejelentett épületkárok száma. A csatornázás távlati fejlesztési célkitűzése, hogy 2005-2010 körüli időszakra közcsatornával, vagy egyedi tisztítással és elhelyezéssel megteremtődjék az összhang a vízhasználat és a szennyvíz-kibocsátás között. A közcsatornával elvezetett szennyvizet a befogadó terhelhetőségének függvényében tisztítani kell, a közcsatorna nélküli településeken és településrészeken pedig ártalommentes egyedi szennyvíztisztítás és -elhelyezés kell felváltsa a szakszerűtlen vagy hiányos megoldásokat. A településfejlesztés hosszú távú koncepciójának és a vízkészletek védelmének figyelembevételéből 65-70%-os csatornázási ellátottság vezethető le. A csatornázottság mértéke a fővárosban közel 100%-os, a városokban mintegy 90%-os, a községekben 36%-os. Az átlagosan 300 főnél kisebb lélekszámú településekben - a vízkészletvédelem igényein túlmenően nem szükséges közcsatornát építeni. A lakosság 30-35%-át érintően - és ugyanazon településben az intézményeket illetően is - az egyedi (házi) szennyvíztisztító és -elhelyező berendezés korszerűsítése és környezetre ártalmatlan szennyvíz-elhelyezés kialakítása nyújtja a megoldást. A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyiségét (a vízigényekhez hasonló módon számolva) a következőképpen vehetjük figyelembe. A fővárosban keletkező szennyvíz mennyiségét a távlati fejlesztési koncepció (a lakásépítés programjából) 1600-1700 ezer m

3/d-vel veszi figyelembe. A többi településből az előirányzott csatornázásból és vízhasználati értékből levezetve 900-1000 ezer m

3/d szennyvízmennyiség adódik. Az intézmények és az ipar vízhasználatából származó szennyvíz mennyisége (a főváros nélkül) a csatornázottság aránya és az eddigi megoszlás figyelembevételével 500-600 ezer m

3/d-re, a közmű saját vízhasználatából származó szennyvízmennyiség 100-200 ezer m

3/d-re becsülhető. Így az átlagosan elvezetendő szennyvízmennyiség 3100 3500 ezer m

3/d, és ez csúcsterhelés idején 3,6-4,0 millió m

3/d értéket is elérhet. A főváros szennyvize a teljes vízmennyiség felét, a nagyvárosok és megyeszékhelyek együtt 20%-át adják, és egyben kijelölik azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek megoldása a vízbázisok védelmét jelentő feladatokkal egyidejűleg aktuális. A szennyvíztisztítás mennyiségét és mértékét a keletkező szennyvíz mennyisége és a befogadó (élővíz, talaj) követelményei határozzák meg. 2005-ig várhatóan elérhető, hogy tisztítás nélkül, illetve ártalmat okozó módon szennyvíz nem kerül a környezetbe. A szennyvíztisztító kapacitás távlati értéke az elvezetett átlagos szennyvízmennyiségnek megfelelően 3,1-3,5 millió m

3/d lesz, és ebből a biológiai tisztítás 2,9-3,1 millió m

3/d, a mechanikai tisztítás 0,2-0,4 millió m

3/d. A kiemelt vízminőség-védelmi területeken a III. tisztítási fokozat kiépítése is indokolt (pl: az ivóvízbázisok vízgyűjtőjén). A Balaton vízminőség-védelme érdekében a tisztított szennyvíz más vízgyűjtőre való átvezetése a megoldás, ennek kiépüléséig a harmadik tisztítási fokozatot is biztosítani kell. A települések szennyvizeinek tisztítására a továbbiakban is a biológiai módszerek maradnak túlsúlyban. A biológiai tisztítás fejlesztésére azonban szükség van, amelyet a folyamat gyorsításával és a hatékonyabb technológiát megvalósító berendezések korszerűsítésével kell előirányozni. A hagyományos szennyvíztisztításon kívül a mezőgazdasági területen, nyárfáson való szennyvízhasznosítással, ill. szennyvízelhelyezéssel is számolni lehet. A tisztított