Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Juhász Endre-Deák Béláné: Települések vízellátásának és csatornázásának hosszútávú fejlesztési koncepciója

Települések vízellátásának és csatornázásának liosszútávú fejlesztési koncepciója 159 szerének megteremtése, a hiányosságok megszüntetése. Enélkül a vízkészlet elszennyeződésének folyamata folytatódik, és a felhasználható vízmennyiség csökkenését eredményezi. A vízbázis védelem lényege, hogy az új fejlesztés a védelem müveire kiterjedjen, költségeit tartalmazza. A meglévő vízmüveknél az utólagos védelem a vonatkozó minisztertanácsi határozat értelmében született program szerint az abban érdekeltek részvételével törénik. A termelt víz kezelésének mértéke az összmennyiség mintegy 50%-át érinti, azaz 2,0-2,5 millió m

3/d-t, ami vízkezelő kapacitásban 3,2-3,4 millió m

3/d-t jelent. A vízvezetékhálózat hosszának várható alakulását a víztermelő kapacitással, a településen belüli úthálózat hosszával összefüggésben lehet számolni, és figyelembe kell venni a regionális és kistérségi vízművek többletigényét is. Ilyen módon 63-68 ezer km vezetékhossz megteremtése indokolt, és ez mintegy 20-25 ezer km új vezeték építést és 4-5 ezer km vezetéken szükséges felújítást jelent. A tárolókapacitás jelenlegi arányának fenntartása 800-1000 ezer m

3 tárolótérfogat építést tesz szükségessé. A szükséges összes tárolókapacitás tehát 1,8-2,0 millió m

3. Ezen belül nagyobb mértékű tárolás indokolt a kisebb településeknél, és a kiugróan magas csúcsfogyasztási igényeket mutató üdülőövezetekben ez az arány az 50%-ot is elérheti. A vízbeszerzés mennyiségi és minőségi korlátai, valamint a szolgáltatás biztonsága és a működtetés költségeinek csökkentése további regionális és kistérségi rendszer építését, fejlesztését teszi szükségessé. Az üdülőövezet ellátása érdekében indokolt a fejlesztés a Dunakanyarban, a Balaton térségében; az ipari és urbanizációs fejlesztéssel összefüggésben Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön; a helyi vízkészletek pótlásával öszszefüggésben a Dél-Alföldön, Sopron. Szombathely, Kőszeg, Sárvár térségében; a bányászati vízelvonással kapcsolatban Észak-Dunántúlon; a vízminőség biztosítása és a vízpótlás érdekében a Dél-Alföld térségében. A lakosság folyamatosan csökkenő hányadát, távlatban legfeljebb 2-5%-át, nem lehet közműves vezetékes ellátásban részesíteni. Ezek számára az egyedi (saját kutas), a közkutas (településenként 1-2 kút), vagy a palackozott (vagy tartálykocsis) vízellátás nyújt megoldást. A jelenlegi mintegy 700 (nitrátos szennyezettség miatt) közegészségügyileg veszélyeztetett település száma a közművesítés programja szerint fokozatosan csökken (az újabb szennyezések miatt kisebb mértékban újabb településekkel szaporodik is). 2005 körül a helyi vízbeszerzéssel nem rendelkező, és a regionális rendszerektől is távolfekvő kis településekben, vagy külterületen élő 200-500 ezer lakos közül 20-50 ezer főt érinthet ez a probléma (Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl térségében). A palackos vízellátás iránt a mainál nagyobb kereslet várható a közművel ellátottak körében is. A közműves vízellátás költségeinek csökkentése várhatóan megteremti jogosultságát a kettős vezetéknek az üdülőövezetekben (ivóvíz és öntözővíz) és az egyedi kutak öntözésre való megtartását a falusi környezetben. A vízellátó müvek egy kisebb részét fokozott biztonsággal kell kiépíteni, hogy a legkisebb vízigények kiszolgálására természeti és egyéb (pl.: ipari) katasztrófa idején is ellátást nyújtson. A nagyobb városok, fogyasztási övezetek közelében fekvő üdülőterületek vízellátásának biztonságát a városokból való hétvégi és szezonális kiáramlást számításba véve - a vízellátó rendszerek összekapcsolásával kell növelni.