Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Juhász Endre-Deák Béláné: Települések vízellátásának és csatornázásának hosszútávú fejlesztési koncepciója

156 Juhász E. és Deák В.-né vízminőség-védelem szempontjait igyekszik szem előtt tartani. A gyakorlatra jellemző, hogy - még a fejlettebb országokban is - a fejlesztés mértéke elmarad az igényektől. A vízellátás és csatornázás fejlesztésének jellegzetes szakaszaiban a mennyiségi fejlesztés (hálózatnövelés) megelőzi a biztonságot (tárolás, vízműkapacitás), a vízellátás egésze a csatornázást, a vízellátás és a csatornázás együttesen pedig a szennyvíztisztítást. Az egyenetlen fejlődést a vízellátáshoz és a csatornázáshoz, illetve a szennyvíz-elhelyezéshez fűződő különböző érdekeltségi viszonyok is magyarázzák. A közműves vízellátás megteremtése a városokban, városias jellegű településekben, és a kedvezőtlen vízbeszerzési adottságokkal jellemezhető (vízhiányos, vagy rossz vízminőségű) térségekben létfeltétel, és így az anyagi terhek vállalása is jellemző. A csatornázás iránt hasonló igényesség csak a nagy laksürüségű településekben jelentkezik. A szennyvíztisztítás, illetve a környezeti károkozást nem jelentő igényes megoldás pedig ágazati érdekeltséggel mutat szoros kapcsolatot, és fejlesztésük - az anyagi feltételek függvényében - az államigazgatás eszközeivel, és döntő mértékben központi erőforrásokból biztosítható. A népgazdaság egyes területein jelentkező prioritás többnyire káros hatást gyakorolt a vízellátás-csatornázás helyzetének alakulására (mezőgazdasági üzemek fejlesztési prioritása a szennyvíztisztítás arányainak alakulására, az iparfejlesztés ugyancsak a szennyvíztisztításra, a bányászat fejlesztése a térségi vízellátásra stb.). Hazánk vízellátásának és csatornázásának fejlesztésére mindemellett a beruházási és rekonstrukciós feladatok végrehajtásának kedvezőtlen alakulása is jellemző volt. Magyarország közműves vízellátásának és csatornázásának jelenlegi színvonala a közepesen fejlett országokéval megegyező, az európai országokéhoz viszonyítva ennél kedvezőtlenebb, főleg a csatornázottság területén. A társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzések is indokolják a fejlesztést, az összehasonlítás ránk nézve kedvezőbb alakulását, de erre ösztönöz a földrajzi, természetföldrajzi adottság is, ami az ország vízbeszerzési lehetőségeivel függ üssze. 2. A vízellátás helyzete és alakulása 2005-ig 1987. év végén 87%-ot ért el a közműves lakossági vízellátás, és 69%-ot a közműről ellátott lakások aránya. Ez az ellátottsági érték, és az elmúlt évtized vízellátás-fejlesztésének trendje (l. ábra) alátámasztja azt a megállapítást, hogy a lakosság egészét 95-98%-át - érintő vezetékes vízellátás elérhető közelségbe került. A területi fejlesztési igények és a vízellátás iránt várhatóan megmaradó tehervállalási készség alapján már 1997 körül elérhető a 95-98%-os lakossági ellátás. A lakások közműves vízellátásának felzárkózása ehhez képest kisebb mértékben lemaradva, de a távlati fejlesztési időszak végére, tehát 2005-ig, ugyancsak megtörténhet. Mindemellett a vezetékes vízellátás kiépüléséig szükség van átmeneti megoldásra, amely az egyedi kutak szennyezettsége, elsősorban magas nitráttartalma miatt az ivóvíz szállítását jelenti. 1987. év végén 670 települést érintett a (csomagolt, vagy tartálykocsis) víz szállítása, a veszélyeztetett lakosság számára átlagosan napi 2 liter/fő ivóvíz juttatásával. A közműves jellegű vízszolgáltatásban döntő (93%) szerepet betöltő közüzemi vízmüvek víztermelése közel 1 milliárd m

3/d volt, az értékesített víz 60%-át a lakosságnak, 25%-át az iparnak, 15%-át az intézményeknek szolgáltatták. Az ipar szociális és technológiai céljaira szolgáltatott víz mennyisége az ipar teljes vízigényének 10%-a, frissvízigényének 39%-a. A kiépített vízműkapacitás 5,06 millió m

3/d, a legnagyobb napi termelés