Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

136 Nagyistók Ferenc A helyben keletkezés lehetőségei tehát - figyelembe véve az 0,04-2,0 millió éves időtartamot is - adottak. A kémiai reakció részben vagy teljesen lejátszódhat a lehordási területen, a telep vagy indikáció közvetlen környezetében, de az üledékben is. A keletkezés helyéről el- és leszivárgó gyenge oldatokat a víz magával viszi, s az a lerakott üledék fosszilis vízkészletében tárható ismét fel. Ha tehát az arzént a fosszilis viz „hozta magával", helyben keletkezés nem történik, akkor az intenzív vízforgalmú területeken jelenlétével nem kell számolni. Ha a szivárgó víz az arzént a beszivárgási helyről (pl. talajvízből) hozza magával, akkor az áramlási pálya mentén a töménység csökkeni fog, vagyis a függőleges töménység gradiens negatív. Ha a víz körforgalom felszálló ágában jelenik meg, akkor a gradiens pozitív, az arzén forrás mélyebb szintben van. Természetesen a töménység gradiens ilyen változása helyben keletkezés esetén is előfordulhat az üledék jellegének, összetételének változása következtében. Ez esetben azonban a változás nem az áramlási pályához, hanem az üledékváltozáshoz kapcsolódik. A töménység gradiens hatására diffúziós kiegyenlítődési folyamat is megindulhat. Az ionpotenciál alapján az arzént közepesen mobilizálható elemnek tartják. A közepes ionpotenciálú elemek, mint az AI, Fe, Mn, Cr könnyen oxidálódnak, ill. felszíni vizekben hidroxidként leválnak. Ha az arzén mobilizálódik, akkor nagy valószínűséggel közepes ionpotenciálú elemek társaságában található. Természetesen a különböző folyamatok összetetten érvényesülnek. Az egyes elemek főleg kationok, egyéb - leginkább szilikát ásványok - ásványtársulások málástermékeként is oldatba kerülnek. 3. Az arzén eloszlása a rétegvízben A rendelkezésünkre álló vizsgálati eredmények alapján Csongrád megyében két különböző típusú terület különíthető el : - Az arzéntartalom mélységtől függetlenül alacsony, határérték alatti, vagy nem mutatható ki. - A töménység meghatározott mélységsávban határérték feletti. A fedett területeken Üllés-Hódmezővásárhely-Székkutas vonalában és attól nyugatra a töménység közvetlenül a fedőképződmények alatt a legnagyobb, majd a mélység felé fokozatosan csökken. Legnagyobb a töménység Ásotthalom Mórahalom-Maroslele-Földeák vonalában. A fedetlen területeken északkeleten Szarvas-Eperjes-Orosháza vonaltól Ny-ra a töménység fokozatosan csökken, így Ambrózfalva-Nagylak- térségében a mélységtől függetlenül a töménység igen alacsony, vagy nincs is jelen a vízben arzén. A rendelkezésünkre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a töménység elsősorban ott magas, ahol az üledék döntően a Körösök lehordási területéről származik. Ahol a korábbi vizsgálatok a marosi üledéket mutatták ki uralkodónak (Nagylak-Ambrózfalva) az arzén nincs jelen. Székkutas-Hódmezővásárhely-Földeák-Kiszombor térségében a Na-tartalom növekedése, a víz lágyulása is azt jelzi, hogy itt a Körösök hordaléka keveredik a dunaival, s a körösi hordalék a felszín felé egyre nagyobb arányú. Itt gyakorlatilag az alsópleisztocén szintek határérték alatti arzén tartalma mutatható ki. Ezek a megállapítások azt támasztják alá, hogy az arzén jelenléte is alapvetően a tározó-, vízvezető kőzet anyagi minőségének függvénye. A töménység eloszlást módosíthatja a konvekció és a diffúzió, területünkön azonban e folyamatoknak jelen ismereteink szerint nincs meghatározó szerepe. A tiszántúli területeken összhang van az arzéntöménység, a reduktív víztípus és a kőzetminőség között. A Duna-Tisza közi területekre az oxidatív víztípus, túlnyomóan a dunai üledék és a tiszántúlinál intenzívebb vízmozgás jellemző. Víztípushoz tehát az arzéntartalom nem kapcsolható kizárólagosan.