Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
1. füzet - Wajandt János: A vízmintavételezés továbbfejlesztése a Tisza középső szakaszán
110 Wajandt János 2.2. A szórás- és átlagértékek statisztikai összehasonlítása A tapasztalati eloszlásfüggvények összehasonlításakor könnyű volt olyan esetben megítélni két szelvény egyes vízminőségi jellemzői értékeinek különbözőségét, amikor az eloszlásfüggvények jól elkülönültek egymástól. Azon esetekben, amikor közel kerültek egymáshoz, esetleg többször is metszették egymást, nem lehetett eldönteni, hogy különböző vízminőséget jellemeztek-e. A vízminőség egyik legfontosabb számszerű jellemzője az átlagérték. Ezek összehasonlítására statisztikai próbát használtunk. A statisztikai próbák kiindulásaként általában az adatok normális eloszlását feltételezik ( Felix - Blaha 1964, Csorna - Szigyártó 1985, Vincze 1975), ezért megvizsgáltuk, hogy a Tisza vízminőségi értékei milyen eloszlástípussal jellemezhetők. Kolmogorov módszerével (Horváth 1971) kapott illeszkedésvizsgálat eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a vízminőség jellemzők értékeinek többsége normális eloszlással jellemezhető (Wajandt 1987). (Például 1983-ban a Tisza szolnoki szelvényében mért 28 db fontos vízminőségi jellemző közül 23 volt normális eloszlással jellemezhető.) A statisztikai próbák alkalmazásának másik feltétele az adatok normális eloszlásán kívül az adatok függetlensége. A Tiszafüred és Tiszaug szelvényeiben 14 naponként, Kiskörén és Szolnoknál 7 naponként van csak mintavétel, a két mintavétel között eltelt viszonylag nagy időköz miatt (a két óránként vett minták eredményei ezt bizonyították (Wajandt 1985), az adatok a gyakorlat számára függetlennek tekinthetők. Attól függően, hogy az empirikus szórásnégyzetek ún. F-próbával (Felix - Blaha 1964, Vincze 1975) történő összehasonlítása nyomán egyezőnek, vagy eltérőnek mutatkoznak-e, más-más összefüggés felhasználásával lehet az empirikus várható értékeket (számtani átlagok) összehasonlítani. Az összehasonlítás az ún. kétmintás /-próbával (Felix - Blaha 1964, Vincze 1975) lehetséges. Amennyiben adott megbízhatósági szinten a számított í, 2-érték kisebb mint az adott megbízhatósághoz tartozó érték (t a/ 2), akkor az átlagértékeket egyezőnek tekinthetjük. Az összehasonlításra a Tisza középső szakaszán levő 4 db törzsmintavételi helyének (1. ábra) eredményeit használtuk fel, mégpedig az 1983-86 évek összevont adatsorát. Az összes lebegőanyaggal összefüggő néhány jellemző esetében a tekintett 4 éves időszakban az áradások maximumához tartozó 1-3 db magas értéket figyelmen kívül hagytuk. Az adatok száma így is 101-104 (Tiszafüred és Tiszaug) ill. 205-208 (Kisköre és Szolnok) volt. Páronként valamennyi szelvényt összehasonlítottuk, amelynek során kizárólag a mindkét összehasonlítandó szelvényben normális eloszlású jellemzőkre adtuk meg a (í a/ 2) és a számított (í 8 Z), (Wajandt 1987) értékeket. A szórásnégyzeteket 90%-os, az átlagértékeket 95%-os megbízhatósági szinten hasonlítottuk össze. Példaként Kisköre és Szolnok szelvényeiben az általunk fontosnak tartott komponensek összehasonlításának eredményeit adtuk meg a III. táblázatban. A tiszafüredi és kiskörei szelvényekben mért normális eloszlású komponensek átlagértékei megegyeztek, vagyis közelítően azonos volt a vízminőség a vizsgált jellemzőkre. Kisköre és Szolnok szelvényeiben megállapított átlagértékek közül 7 db mutatott eltérést (III. táblázat). Ezek közül a KOI, a BOI 5, az összes N és összes P esetében az eltérés oka az összes lebegőanyag eloszlásgörbéje kapcsán említett eltérő hidraulikai
