Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi László: A tavi üledék felkeveredése

98 Rákóczi László anyag laboratóriumi elemzésével végezni. A mérési helyek kijelöléséhez első lépésben a kúpos letapogató műszerrel, részletesebben pedig zavartalan mederanyagminták vételével és a szárazanyag töménységének rétegenkénti laboratóriumi meghatározásával kell a meder víztartalmáról (lazaságáról) ismereteket szerezni, majd az 5. ábra segítségével eldönteni, hogy a különböző irányú és gyakoriságú szeleknél a tófenék mely részein várható felkeveredés. A hosszú idejű széladatok alapján jó közelítéssel meghatározható, hogy a tó különböző részein évente átlagosan hányszor várható az üledék felkeveredése és az évente felkeveredő anyagmennyiség tömege becsülhető. Az így nyert értéket kell ezután megszorozni a tó vízminőségét befolyásoló különböző szennyező-, ill. tápanyagoknak az üledékszemcsék felületéről történő leoldódási mértékével, hogy megkapjuk az illető szennyezőanyagból eredő évi belső terhelést. A leoldódási (deszorpciós) tényezőt Hg anyag/g üledék alakban szokták kifejezni és laboratóriumban határozzák meg (Lijklema-Gerencsér-Szilágyi 1983). A tanulmányban leírt eljárások és különösen az 5. ábra tervezett tározók helykijelölésénél, vagy tározási alternatívák közötti választásnál is alkalmazhatók megfelelő topografikus térkép, széljárási adatok és a tervezett üzemi vízszint(ek) ismeretében. Mivel a tározó alakja és orientációja az uralkodó szélirányhoz képest meghatározó a majdani víztestben kialakuló hullámzás és áramlás jellemzői szempontjából, a tervezett vízmélységek és a várható hatékony meghajtási hosszak alapján előre megbecsülhető, melyik tározónál lehet gyakoribb és nagyobb területet érintő felkeveredésre számítani. A vízminőség várható alakulásának nagyságrendi előrejelzése a tervezés időszakában igen jelentős későbbi fenntartási, üzemeltetési kiadást takaríthat meg, elsősorban síkvidéki, sekély tározóknál. IRODALOM Beach Erosion Board: Waves in inland reservoirs. Techn. Memoir No. 132. Washington D. C. 1972. Bretschneider, C. L.: Selection of design waves for offshore structures. Proc. of ASCE, WW2 1958. Fukuda, M. К-Lick, W.: The entrainment of cohesive sediments in freshwater. J. Geophys. Res. 85. C5. 1980. Györké О.: A Balaton áramlási viszonyainak helyszíni ellenőrzése. Témaszám: 7631/2-486. VITUKI kutatási jelentés. (Kézirat) Budapest, 1980. Hâkanson, L.: A manual for lake morphometry. Springer Verlag Berlin. 1981. Huber, A.-Hächler, H.-Ziemer, F.: Wellenmessungen auf dem Walensee. Mitt. der Versuchsanstalt f. Wasserbau, Hydrologie u. Glaziologie. No. 75. ETH Zürich. 1984. Lijklema, L.-Gelencsér P.-Szilágyi F.: Sediments and sediment-water interaction. IIASA CP-83-S3 Eutrophication of Shallow Lakes (ed. L. Somlyódy) Luxemburg 1983. Migniot, С.: Action des courants, de la houle et du vent sur les sediments. La Houille Blanche No. 1. 1977. Muszkalay L,: A Balaton vizének jellemző mozgásai. VITUKI, Budapest. 1973. Rákóczi L.: Kotrások hatásának vizsgálata a Keszthelyi-öbölben. VITUKI kutatási jelentés. Témaszám: 7782/2-622. (Kézirat) Budapest, 1981. Rákóczi L.: A Keszthelyi-öbölbeli kísérleti kotrások hatására vonatkozó kutatási eredmények szintetizáló értékelése. VITUKI kutatási jelentés. Témaszám: 722/2-706. (Kézirat) Budapest, 1983. Rákóczi L.: Resuspension of lake sediment. Progress Report (Manuscript), Uppsala 1986. Shanahan, P.-Harleman, D. R. F-Somlyódy L.: Modeling wind-driven circulation in Lake Balaton. IIASA Collaborative Paper CP-81-7, Laxenburg 1981. Simons, T. Y.: Development of three-dimensional numerical models of the Great Lakes. Canadian Inland Waters Branch, Sei. Ser. No. 12. Ottawa 1973. Slarosolszky ö.: Vízépítési hidraulika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970. * * •