Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai
72 Dezsényi Z. és Lendvai Z. A talajvédő gazdálkodás lejtős területen megakadályozhatja a felületi elfolyást és hordalékképződést, úgyhogy a tápanyagok és talajrészecskék, ha el is mozdulnak sem jutnak el az élővizekbe. Nemcsak a távolabbi környezet, hanem a meder minősége is közvetlenül hat a tápanyagok oldódási és megkötődési viszonyaira, a vízminőség alakulására. A vizsgált időszakban (1981. június) az oldott NO3 és K + volt a legjelentősebb szennyezés a folyóvizekben. Az intenzív csapadék hatására a két komponens koncentrációja nőtt. A Zala és mellékfolyóinak hordalék és mezőgazdasági eredetű tápanyagterhelések okai nemcsak a talajpusztulásnak kedvező természeti tényezőkban keresendők ( ATE 1982). Megállapítható, hogy a Zala vízgyűjtő mezőgazdasági struktúrája az egyes művelési ágak eloszlása kedvezőtlen (17% < szántók), relatíve kis hányadú az erdő és gyepterületek aránya a nagy eróziós potenciálú területeken. Emellett szerepet játszik a nem célszerűen végzett agrotechnika, amely a reprezentatív jellegű felméréseknél a talajvédő növények az Vá-ot sem érik el (Erődi-Horváth-Prímás-Kiss-Kamarás 1974, Erődi-Seregélyes-Heckenast 1981-82). Az agroökológiai potenciál távlati prognózisa (VárallyaySzücs-Rajkai-Murányi-Zilahy 1979) alapján további 150 km 2 erdőterület-növekedésre lehet számítani és nő a gyepterületek aránya a szántókkal szemben. A talajpusztulás kialakulásában a lejtőirányú művelés keskeny nadrágszíjparcellákon lévő kiskertek ellenőrizhetetlen tápanyagveszteségei veszélyt jelentenek a Zala további terhelésében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kiskertek részaránya csak 3%, de elhelyezkedésük nagyobbrészt a vízfolyásokhoz közel esik (II., III. folyószakasz). A teljes vízgyűjtőre vonatkoztatva a szántók 39%-a kedvezőtlen, 12-nál meredekebb lejtőn fekszik. A művelési ágak kedvezőtlen elhelyezését súlyosbítja a rajtuk folytatott művelés. Kiemelkedő szerep jut a mélylazításnak, a meszezésnek és az erodált humuszanyagok szervesanyaggal való pótlásának, amelyek csökkentésében van szerepük. A beavatkozásoknál a fizikai és kémiai javítás együttes alkalmazásának van e területen kielégítő hatása. Az eróziós folyamatoknak kitett területek speciális talajvédő művelése szükséges a kiemelt körzetekben. Végső soron megállapítható, hogy a vízminőség javításához a II. és III. Zala folyószakaszokon a hordalékképződés csökkentése szükséges. A IV. szakasz mellékvízfolyásainak vízgyűjtőin a talajvédő gazdálkodásnak kiemelt fontossága van, mert a tápanyag túl rövid időt tesz meg a Balatonba való bejutásig. A tapasztalataink és ismereteink alapján a vízgyűjtő mezőgazdasági területeinek okszerű gazdálkodása csak mérsékli, de nem szünteti meg a Zalán keresztül bejutó tápanyagterheléseket a mértékadó ipari és kommunális szennyezések miatt.
