Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai
A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai 67 kell venni, hogy a mellékvízfolyásokat sem csupán mezőgazdasági hatások érik. Példaként megemlítjük a Zalaszentiváni és Zalaszabari-patakot. Mindkét vízfolyás időszakos jellegű. A települések előtti mederszakaszok a vizsgálati időszakban általában szárazak voltak, a településeket követően azonban minden esetben igen szennyezett vizet tartalmaztak, amely a települési hatás egyértelmű bizonyítéka. 2. Eredmények A vízminőségi szempontok alapján a Zala folyó négy szakaszra (3. ábra) bontható (.Jolánkai 1976, Jolánkai-Van Straten 1979). 2.1. A forrásvidéktől Zalaegerszegig terjedő szakasz E szakaszon mind a Zala, mind pedig a vizsgált mellékvízfolyásai (Szöcei-, Kövecsesvőlgyi- és Szentmihályfai-patak) a vízgyűjtő legtisztább vizei (IV. táblázat). A kedvező vízminőség visszavezethető a vízgyűjtő erdő- és gyepgazdálkodására, továbbá hogy a térségben a kommunális és ipari terhelő hatás (Zalaegerszeg nyugati városrészei kivételével) nem jelentős. A mezőgazdasági művelésbe vétel előtt a természetes vegetáció Ny-ról К felé haladva: fenyő, hegyvidéki bükk, dombvidéki bükk-gyertyános-tölgyes, tölgyes, az egyes erdőtípusok változásának lépcsői. A kiegyenlített csapadékos éghajlat az erdő megtelepülésének kedvezett (Stefanovits 1977). Az egyes erdő-társulásoknál az illír, alpesi és pannon flóraelemek az éghajlati és domborzati tényezőkből adódóan egyaránt megtalálhatók. Az itteni erdőtalajok a nem párologtató vízgazdálkodási típusba tartoznak, sok év átlagában 20-60 mm víztöbblet jelentkezik, azaz a csapadék mennyisége nagyobb, mint az evapotranszspiráció. Meg kell jegyezni, hogy ez a megállapítás elsősorban a 17%-nál kisebb lejtőjű területeken érvényes. Az erózió elsősorban olyan területeken indult meg, ahol a domborzati és talajtani jellemzők figyelembevétele nélkül bontották meg a természetes vegetációt. A zárt, jól beállt erdőállomány, a természetes és telepített gyepek „szivacsként" szívják magukba a vizet, ezenkívül a növényzet a talajfelszínt védi a csepperózió hatásától (Várallyay-Dezsény 1979). A mezőgazdasági müvelésbevétel önmagában nem feltétlen megindítója a talajpusztulási tényezőknek. Feltétele a színtvonalas művelés és a jó talajfedettséget biztosító növényzet termesztése (Erödi-Horváth-Primás-Kiss-Kamarás 1974). A Zala e szakaszának kismértékű terhelését elsősorban a talajpusztulásból eredő szennyezések okozzák (IV. táblázat). A Zala folyó fenéküledék vizsgálatai szerint a mederágy szervesanyag- és tápanyagtartalma alacsony (4. ábra). 2.2. Zalaegerszegtől Zalabérig terjedő szakasz (II) A Zala vízminősége szempontjából meghatározó jelentőségű a zalaegerszegi városi szennyvíztelep szennyvíz-kibocsátása (Joó 1978, Jolánkai-Van Straten 1979, LendvaiSeregélyes-Heckenast 1981-82). A Zalán mért koncentráció-értékek 13-14 ezer m 3/d szennyvíz-beeresztés hatására ugrásszerűen megemelkednek.
