Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai

A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai 65 A vízmintákból meghatározták: összes lebegőanyag, ammónium-N, nitrit-N, nitrit + nitrát-N; Kjeldahl-N, oldott-P, összes-P, K + , Na + , Ca

2 + , Mg

2 + , szulfát-S. ( VITUKI 1968) A Kjeldahl-N és a nitrát-N összege valójában az összes N közelítő értékeként fogadható el, mert a Kjeldahl-N-be a szerves és az ammónium-N mellett bizonyos - nem számszerűsíthető - mértékben a nitrát-N-t is belemérjük. A Kjeldahl-N és az összes-P meghatározását alaposan felrázott, szüretlen mintából, a többi tápelem meghatározását 105 ° С hőmérsékleten előzetesen kiszárított és exikkátorban lehűlt szűrőpapíron szűrt mintából végeztük Contifló automatikus vegyelemző rendszerrel (Lendvaí-SeregélyesHeckenast 1981-82). A Zala folyó vízminőség-jellemzőit a III. táblázatban, a mellékvízfolyásokét pedig а IV. táblázatban tüntettük fel. Talaj- és fenéküledék-vizsgálatokat a MÉM NAK (1978) szerint végeztük. III. táblázat A Zala terhelése folyószakaszonként Vízgyűjtő szakasz Vízhozam N P К Vízgyűjtő szakasz Vízhozam NH

4 NO

2 + NO

3 Kjeldahl Oldott P2O5 Össz. P

2O

5 К Vízgyűjtő szakasz m

3/s 10

3 kg/a Zala I. (7-231) 1,36 4,7 94,4 61,3 4,3 8,2 125,1 Zala mellékvízfolyásai II. 1,15 5,6 58,8 75,1 4,6 8,8 128,0 Zala mellékvízfolyásai III. 0,12 1,6 9,3 11,9 0,5 1,4 6,8 Zala mellékvízfolyásai IV. 0,96 3,1 41,8 87,3 3,2 6,9 101,7 Zalaegerszeg szennyvíztelep 0,17 — A Zala folyóra vonatkozó vízhozamadatokat a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Szombathely) bocsátotta rendelkezésünkre. A Zala-somogyi-határárokra, Esztergályi-patakra, Sárvízre és Válickára vonatkozó adatokat a Q-H görbe alapján számítottuk. Műszeres vízhozammérést a Fogláron és a Széplaki-patakon végeztünk. A Szévízen, Kövecsesvölgyi-patakon, Csáfordi-patakon, Nádas-patakon, Újfalusi-patakon, Zalaszabári-patakon és Kiskomáromi-csatornán pedig felszíni vízsebesség alapján számítottuk a vízhozamot. Az első közelítés alapja az, hogy a mezőgazdasági területen átfolyó mellékvízfolyások torkolati szelvényeinek a vízhozam és a koncentráció kiegyenlített átlagértékeinek szorzataként kiszámítottuk a mellékvízfolyások tápanyagterhelését. Az így kiszámított terhelési értékeket viszonyítottuk a Zala 7-01 mintavételi szelvényének értékeihez (V. táblázat). A második közelítés, hogy a mellékvízfolyások mért koncentrációit a Zala Zalaegerszeg feletti mintavételi pontjain vett vízminták tápanyag-koncentráció értékéhez viszonyítjuk. A számításba vett mellékvízfolyások koncentráció átlagértékeinek variációs koefficiense (CJ kisebb, mint az egyes vízfolyásokon az év során beállt ingadozásokat tükröző variációs koefficiens. Feltételezzük, hogy a mezőgazdasági eredetű terhelés a Zalát elsősorban a mellék-