Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 643 Praktikusan azért, mert - szerencsére - nincs olyan felhívás, miszerint a vízügyi szakigazgatás társadalmi-gazdasági alapjait, a vízgazdálkodás társadalmi szerveződését megváltoztassuk, s ez idő szerint olyan sincs, hogy itt és most egy új vízügyi törvény normarendszerét gondoljuk át és vázoljuk fel más alapokon. A jelenlegi vízügyi jog továbbfejlesztése a kérdés, amiből eleve következik, hogy ehhez a jelenlegi társadalmi-gazdasági és igazgatási adottságokat és feltételeket kell kiinduló pontul elfogadni. De ugyanez a helyzet elvileg is. Meggyőződésünk, hogy a jogilag szabályozandó vízgazdálkodási és vízügyi társadalmi viszonyok között távlatilag is megfelelőek a vízügyi szakigazgatásnak azok a keretei és intézményei, amelyek hosszú fejlődési folyamat eredményeként fokozatosan alakultak ki és jelenleg léteznek. Ezek immár történelmi hagyománynak tekinthetők, s már a szocialista államigazgatásban is három és fél évtizedes múltra tekintenek vissza. A huzamos gyakorlatban bevált, kiemelkedő teljesítményeivel igazolt, elméletileg is számtalanszor körüljárt közigazgatási rendszer ez. Ha sok tekintetben sajátos, az általános típustól eltérő formáció is, indokolt és szükségszerű szervezési és működési rend. Sajátosságai társadalmigazdasági alapjaiban, a vízgazdálkodás természetében megalapozottak, és ily módon is ellentmondásoktól mentesen illeszkednek be államigazgatásunk szövetébe. Az aktuális jogfejlesztő munkának a változatlan elvi alapjai: - Minden szervezésnél és minden jogalkotásnál mindenkor első dolog a tárgy szabatos körülhatárolása. Ez jelen esetben egy társadalmi feladat, a vízgazdálkodás, amely - a társadalom-gazdaságéval párhuzamos, fokozatos fejlődés eredményeként alakult ki - a következőképpen jellemezhető : szakmai egység, azaz teljes körű (a vízviszonyokba való minden társadalmi beavatkozást magában foglaló) és egységes (integrálódott technikai folyamatokat és művi elemeket egybefoglaló) műszaki-szakmai operációrendszer; feladatszerű egység, azaz a társadalmi munkamegosztás elkülönült egysége (ága); integrálódott műszaki-gazdasági-igazgatási feladatrend, amelyben a társadalom vízzel kapcsolatos közszükségleteinek kielégítésére irányuló minden szakmai teljesítmény komplex módon egyesül. Ez a kifelé szakmai és feladatszerű egységet alkotó vízgazdálkodás (mint társadalmi feladat) befelé sokrétűen tagolt szakmai munkamegosztást (szakágazati rendszert) foglal magában; ezek a részek azonban egymástól elválaszthatatlan funkcionális egységet alkotnak. A vizekkel kapcsolatos különböző célú, egymást kiegészítő és egymással kölcsönhatásban lévő beavatkozások egymástól nem függetleníthetők tehát a vízgazdálkodás meg nem osztható egység, annak egyetlen eleme sem különíthető ki és kapcsolható át a társadalmi munkamegosztás bármelyik másik ágához. - A vízgazdálkodás össztársadalmi feladata a közigazgatás egyik speciálisan szervezett külön ágazatában, a vízügyi igazgatásban mint állami feladat valósul meg. Ez a szakigazgatási ágazat centrális irányítási rendszert alkot, amely a vízgazdálkodás szakmai és gazdasági feladatainak teljes körű összefogását és irányítását valósítja meg; komplex szervezet- és feladatrendszer, amelyben a térségi jelentőségű, teljes körű közfeladatok (a vízügyi szervezetnél) és a helyi jelentőségű feladat-csoportok (a tanácsi szakigazgatásban és közüzemi vállalatoknál, valamint a vízgazdálkodási társulatok működésében) egységbehangoltan valósulnak meg. A vízgazdálkodási közfeladatok vízügyi szakigazgatási ágazata közel egybe esik a vízgazdálkodási gazdasági ágazat szervezeti körével (nem minden vizügyi szerv tartozik ugyan a vízgazdálkodási ágazatba, de minden ebbe sorolt gazdálkodó szervezet a vizügyi szakigazgatás