Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai
A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 641 A kívülről jövő tendenciákkal szemben ugyan mit tehet a vízügy ? - Egyelőre mindössze csak annyit, hogy figyelemmel kíséri, értékeli azokat, és a maga rendszerének elmélyítésével, sokoldalú megalapozásával, nem utolsó sorban pedig a továbbépítésével felkészül fogadásukra. Beérésük eseten bizonyos mertekben kétségtelenül alkalmazkodni is kell majd hozzájuk, mert az általános igazgatási és jogfejlődéstől meredeken eltérni, vagy indokolatlanul elmaradni nem szabad, de nem is lehet; - másfelől azonban a hagyományosan jó, megszilárdult és bevált vízügyi keretek, a vízgazdálkodási tartalommal adekvát szervezeti és jogi formákat minden áron meg kell őrizni, igazolni kell és megtartani, mert nem nevezhető fejlesztésnek az olyan folyamat, amely a tárgyilag olyannyira különböző valóságra ugyanazt a kényszerzubbonyt erőlteti rá. A vízügyi jog leghatékonyabb felkészülése abban irányozható elő, hogy az ágazat - a Vt rendszerével összhangban - továbbfejleszti, erősíti azokat a jogintézményeket, amelyek külön jogszabályokkal a vízügyi jogba már beépültek és alkalmazásban vannak, - valamint tovább építi és hatékonyabbá korszerűsíti azokat a hagyományos intézményeket, amelyeket a Vt hozott létre. Ennek néhány fő, strukturális összetevőjét is fel kell említeni. Az ágazatirányítás és ellenőrzés - bármiként alakuljon is - bizonyára még hosszabb ideig a mai formájában funkcionáló közhatalmi eszköz marad, amely a vízgazdálkodás átfogó céljainak elérésében nagyszerűen kiegészíti a hagyományos hatósági eszközöket. Ez ma jogunknak még nem eléggé aktivizált, kihasználatlan és a rendszerrel össze nem illesztett eleme. Ennek kimunkálása az egyik legközvetlenebb feladat. A vízügyi-műszaki igazgatás - jogalkalmazással kapcsolatban vázolt - fogyatékosságainak leküzdése és működésének megerősítése állandó, meg nem szűnő vízügyi kötelesség, aminek teljesítésében az elvi-módszertani meggondolásoknak és a jogi szabályozásnak is jelentős része van. Ebből a szempontból főként a következő - kétirányú szervezési tennivalók adódnak: - a vízügyi igazgatóságok belső munkaszervezetében meg kell erősíteni a hatósági-jogi és műszaki-szakági elemeknek olyan koordinációját, helyesebben olyan együttműködő szervezeti és folyamat-rendjét (komplex „szolgálatokat") kell kialakítani, amely az elemi és a jogi összetevőket elválaszthatatlan egységbe forrasztja össze a vízügyi hatósági funkció gyakorlásában (a hatósági döntést illetően éppen úgy, mint a szakhatósági fellépésben, vagy a vizügyi felügyelet ellátásában); - a vízügyi hatóság „kifelé" irányuló államigazgatási hatókörében pedig a területi vizügyi államigazgatási szervet - a hatósági funkciókat komplexen ellátó és szervezetszerű egységként fellépő „felügyelet"-ként kell megszervezni (természetesen a közhatalmi jogkört alátámasztó szakági egységekkel egyetemben), és létre kell hozni ennek központi (országos) alárendeltségét és centrális irányítását. Fejleszteni kell a vízjogi közhatalmi eszközrendszert, mind a döntési, mind a szakhatósági, mind pedig a felügyeleti vonalakon. Kivált a vízügyi felügyeletet illetően kell megvizsgálni, milyen lehetőségei vannak a nagyobb hatékonyságot biztosító új eszközök (szabálysértés, helyszíni bírság kiszabásának joga, tehát a személyes felelősségrevonás is; a károsan működő üzemek leállítása, korlátozása stb.) bevezetésének. A helyi vízügyi feladatok szerepe továbbra is csak másodlagos lehet a jelentősebb közcélú - a vízügyi szervezet feladatkörében ellátandó - feladatokkal szemben; nem a súlyukat és fontosságukat értékelve ezzel, hanem annál fogva, hogy csakis amazok keretébe illeszkedve, azoknak alárendelten alakíthatók ki. Ezek jelenlegi köre - elvben ennek a szempontnak megfelelő, azon tehát változtatni nem kell, de nem is lehet. Adottak az ellátásuk szervezeti formái is.
