Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 639 tükrözéseként - a vízügyi jog, illetőleg annak egyik ága, a vízgazdálkodás joga. Ha az általános államigazgatásban érvényre jutó szervezési tendenciákat a vízügyre (a vízgazdálkodásra) vonatkozóan vizsgáljuk és értékeljük, mindenkor ebből - a víztulajdon sajátosságaiban és társadalmi rendeltetésében megalapozott - szervezeti-működési alapállásból kell kiindulnunk. A 80-as évek első fele nemcsak a gazdasági életben, hanem - jórészt ezzel összefüggésben, de részben ettől függetlenül is - az általános államigazgatásban is mozgalmas időszak. Az embernek az a benyomása támad, mintha minden „égne", s mindaz, ami a szocialista államigazgatás kiteljesedésekor, a 60-as évtizedben az államigazgatás alaptörvényeiben hosszú időre, sőt „végleges" érvénnyel megoldottnak tünt, mostanság mintha kérdésessé vált volna. Mennyi ebből a láng, és mennyi a füst, - ma még nem lehet tudni; többek között azért sem, mert a közigazgatásban forrongó tendenciák is részben a gazdasági érdekkör felől indultak el, s - mint láttuk - az innen eredő kezdeményezések maradandó vagy időleges jellege eleve nem ítélhető meg. Ráadásul ezek az államigazgatást mozgató tendenciák ma még inkább csak jelzések, vizsgálati irányok, semmint akár csak megfogalmazott kérdésfeltevések. - Kimondottan a gazdaság területéről erednek azok az államigazgatási vizsgálódási irányok, amelyek az „állam gazdasági funkciójának újraértelmezésével" kapcsolatosak, más szóval a gazdasági mechanizmus, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésre folyamatban lévő munkálatok első kisugárzásai; ilyenek főként: - az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége alanyi egységének az irányítás szervezeti és módszeri egységében való megjelenése, vagy elválása; - az államigazgatás elemeinek érvényesülése a vállalatirányításban (az eszközrendszer és a hierarchia kérdése); - a gazdálkodás szervezeti formái (új vállalati, társulási típusok kialakítása); - az ágazati és a funkcionális ágazat-szervezés helyessége, és e szervezet-típusok egymáshoz, egymás feladataihoz való viszonya; - a központi gazdaságirányítás módszerei és hatékonysága. Ezek és más hasonlók azok a fő kérdések, amelyek a „gazdaságunk szervezeti rendszere" című kutatási programban elméleti vizsgálatokra is kitűzött fő kérdésekként szerepelnek. Az élet - a gazdaság sürgetésére gyors, az elméleti feldolgozásnál gyorsabb irányú megoldást kényszeríthet ki, s ez mint lenni szokott, elsöprő erejű általánosításként valósulhat meg a tényleges államigazgatás-szervezésében. A vízügynek tehát fel kel! készülnie arra, hogy ezekből befogadja, ami lényegének megfelel, de vissza tudja utasítani azt, ami - a vízgazdálkodás különleges jellege miatt - lényegétől idegen; meg kell, hogy tudja őrizni a vízügyi „gazdálkodás" szervezeti és működési sajátosságait, bármily nehéz legyen is ezt a majdan adott helyzetben megvédeni. - Az államigazgatás átfogó felületvizsgálata más oldalról is megindult a 80-as évek elején. Elkészült és a kormány elfogadta „közigazgatás fejlesztését megalapozó kutatások középtávú koncepcióját". - amely szinte az államigazgatás egész területét, minden vonatkozását és intézményét bevonja a tudományos kutatás körébe. E koncepció főbb - minket érdeklő - témakörei a következők: - az ágazati rendszer és az ágazati koordináció; - az ágazati főhatóság és hatásköre; - a gazdaságirányítás központi szervezet-rendszere: - a jogalkotás elvi kérdései; a jogalkotás jogpolitikája;