Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 637 és gazdasági hasznosításának bármiféle szervezeti rendje esetében is, a vizek kezelése és az azokkal való közhatalmi rendelkezés központi irányítású „vízügyi" szakmai szervezet hatáskörében marad. Azt már természetesen nem lehet tudni, hogy az állami tulajdonosi jogkörnek messzebb távlatban is elvileg változatlan gyakorlásában a közvetlen állami („költségvetési") szervezetek és a közvetett gazdálkodó („vállalati") szervezetek feladatköreinek mi lesz a tárgya és az aránya. A jelenlegi (1983) helyzet megítélése és a gazdasági mechanizmus irányítási és végrehajtási szervezetrendszerét érintő elemzések és kritikák alapján sincs semmi okunk arra következtetni. hogy e téren bármiféle lényeges változásra kellene számítani. - Az már kevésbé valószínű - bár további fejlemények ismeretét és tanulmányozását igényli -, hogy a közcélú vízilétesítmények megvalósítási (fejlesztési) és üzemeltetési költségeinek fedezeti rendszere valamilyen mértékben ne változnék, éspedig tartós érvénnyel. Már ma is aktuális feladat a helyi jelentőségű közcélú létesítmények megvalósítási (infrastruktúra-fejlesztési) költségei áthárításának az eddigi kört kibővítő, sőt a mai formáit meg is haladó - kiszélesítése. Részben a lakosság erőforrásainak, bár önkéntes alapon álló, de mértékében és körében fokozott bevonása, részben pedig a gazdálkodó szervezeteknél a közműfejlesztési hozzájárulás korszerűsített szabályozással való fenntartása van napirenden. Nem nagyon képzelhető el, hogy a fejlesztések anyagi szerkezetében ez a költség-áthárítás visszafejlődjék, akár még egy lényegesen kedvezőbb gazdasági helyzet bekövetkezése idején is. Másrészt viszont az is valószínűsíthető, hogy a térségi többcélú (komplex) alaplétesítmények (a jelentősebb közcélú vízilétesítmények), kivált a vízgazdálkodás nagylétesítményei fejlesztésének és üzemeltetésének költségeit, úgyszintén a vizek kártételei elleni, központi vízügyi feladatkörbe tartozó védelem (fejlesztés) és mindenfajta védekezés költségeit a jövőben is az állam viseli központi erőforrásokból, és ezeket nem hárítja át a közvetlenül érdekeltekre. Mindent egybevetve tehát úgy véljük, hogy a Vt-Vhr közcélú vízilétesítmény-kategóriái és ezek költségviselési rendszere alapelveiben nem változnak meg belátható időn belül. Legfeljebb a helyi közcélú létesítmények részbeni költség-áthárításának formái bővülnek, a rendszer egészét nem érintő módon. Az más kérdés, hogy a közcélú létesítmények korszerű kategorizálása - egy másik akut jogalkotási feladat - mit fog megtartani ebben a körben, és mit utal át üzemi érdekkörbe (viszont ennek tulajdonjogi és kezelő-változásai következményeit egyáltalán nem lesz könnyű megoldani). Végül bizonyosra vehető az is, hogy a vízgazdálkodás tovább halad azon az úton - ez a mai közgazdasági alapelvekkel is teljeséggel egybevág amely az értékarányos (a ráfordítással arányban álló) díjak teljeskörű bevezetése felé vezet. Ez vízdíjrendszerünk kisebb méretekben strukturális, lényegében inkább csak összegszerű - átalakítását jelenti, és elsődlegesen nem vízügyi szakmai, hanem árpolitikai döntés kérdése. Teljes végrehajtása esetén feltehetőleg ez is maradandó lesz, a Vt e vonatkozásban lerögzített alapelveit azonban ez sem érinti. 1.3. A vízügyi államigazgatási környezet alakulása A szocialista állam a gazdasági szervező feladatkörének megfelelően, és mint az alapvető termelőeszközök tulajdonosa, irányítja és ellenőrzi elsősorban az államigazgatás szervezet- és eszközrendszerével - a társadalom-gazdaság működését, amelynek