Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

632 Bényey Zoltán a társadalom vízzel kapcsolatos szükségletei kielégítésének növekvő igényessége jelentkezik. Ez megmutatkozik mind a vízellátásban (a közművesítés igénylésében és befejezése szükségességében), mind a vizek védelmében (a fokozódó használatok növekvő veszélyeinek a megelőzésben és következményeinek az elhárításában), mind pedig a vizek kártételei elleni védelemben (a társadalom növekvő értékei folytonosan hatékonyabb megvédésének igénylésében). Ami a 60-as évek elejétől a vízgazdálkodás extenzív és fokozatosan intenzifikálódó fejlődésben többnyire még csak „előrelátás", távprognózis volt, az akkori távlati koncepciók célkitűzése, az most ért be, s szemünk előtt kezd a vízügyi működés, a napi teljesítmények állandó meghatározója és rendszerinti tartalma lenni. Másodsorban jelentkezik az a kihívás, egyben tartalmi gazdagodás is, amit a tudományos-technikai forradalom eredményeinek a vízgazdálkodásba való gyorsított ütemű bevitele jelent (pl. a számítástechnika, műszaki szabályozás, műszaki fejlesztés, tudományos kutatás és gyakorlati hasznosítás, a gépesítés, műszerezés, távközlés stb.). Ha ezekben konfliktus helyzetet keresünk : találunk. A növekedő igények és a - legalábbis egyelőre csökkent, hiányzó, de a jövőben is mindenkor behatároló - lehetőségek, a kihívás és a teljesítés közötti feszültséget a vízgazdálkodás teljesítményeinek színvonalától függetlenül, objektíve tartósan megalapozzák. Ennek társadalmi fogadása viszont egyáltalán nem biztos, hogy szintén objektív reagálás lesz. A vízgazdálkodás követelményeinek folytonos növekedése önmagában véve még kevés közvetlen hatással lenne a vízügyi jogra. Közvetve azonban, struktúrájában és működésében is egy dimenzionálisan (mértékében és minőségi elemeiben) megnövekedett vízgazdálkodással és az ennek megfelelő vízügyi működéssel kell számolnia, és ezt kell tárgyaként kezelnie. Egy majdani új megfogalmazású vízügyi törvényre (Vt) ez nem maradhat hatástalanul. A népgazdaság fejlődése - a Vt keletkezésének idejével összevetve - a vízgazdálkodás részeseiben, a vízjog alanyaiban is nagy változást hozott. Formailag ugyan már akkorra kialakult volt a szocialista ipar szerkezete (a nagyüzemek), és megtörtént a mezőgazdaság szocializálása (a mezőgazdasági üzemek létrehozatala) is, a vízjog ezek képviselőit mégis egyre-másra „jogalanyokénak tekintette, a vízgazdálkodási jellegük és szerepkörük kellő méltatása nélkül. Egyrészt nem különböztetett közöttük a vízviszonyokra gyakorolt hatásaik mennyiségi és minőségi különbözősége szerint, s igen kevés kivétellel (pl. a vízkészlet-gazdálkodást illetően találhatók ilyenek) ugyanazokat a normákat vonatkoztatta mindegyikükre; - másrészt nem vette tekintetbe, hogy egy térbelileg vagy potenciálisan, tehát akár a vízbeszerzés-vízelvezetés, akár a vízkárok elleni védelem szempontjából minőségileg kiemelt megítélés alá eső nagyméretű üzemi egység a közcélú vízgazdálkodása vízügyi szolgálat számára, és következésképpen a vízjog által megalapozott közhatalmi beavatkozás hatóköre szempontjából sem lehet zárt „fekete-doboz", hanem azt olykor fel is kell nyitni, bele is kell nézni, sőt szükség esetén ott belül is közhatalmi intézkedésre lehet szükség. Ezt az utóbbi hiányt az ágazati ellenőrzés jogintézménye ugyan némileg pótolta, de ennek eszközrendszere nem alakult ki, funkcionálása nem fejlődött valóságos gyakorlattá, a hagyományos vízjog pedig ezt sem nem inkorporálta, sem vele nem harmonizál. A vízgazdálkodás és a vízjog alanyainak ez a mennyiségi és fajlagos, minőségi változása napjaink gazdasági szerkezetében, a vízügyi jog számára a következő főbb szempontokból közelíthető : - A nagyméretű üzemi szervezetek (ipar-mezőgazdaság) mennyiségi változása minő-