Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai

A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai 63 ból mérsékeltebb elbírálás alá esnek (Dezsény 1982). Az említett talajtípusnál a kilúgozódási folyamatok szembetűnőek. A talaj „A" szintjéből az agyagkolloidok, valamint a kationok a mélyebb szintekbe mosódnak le. A jelenség következménye, hogy az „A" szint könnyen áldozatává válhat a talajpusztulásnak (Wischmeier-Smith 1978). A vízgyűjtő középső szakaszán az agyagbemosódásos erdőtalajok erőteljes lepusztulása a jellemző (2. ábra), ahol már a felhalmozódási szint is a hordalékképződés anyagává válik. A helyszíni felvételezések és a terepbejárás folyamán a hegy-völgy irányú területeknél tapasztalható a lepusztulás. A helytelen művelés során a barázdás eróziós forma alakult ki, ill. ennek kifejlettebb formája az árkos erózió (

Stefanovits 1977). A Ramann-féle barna erdőtalajoknál a felületi rétegerózió lép fel, amelyeknél a kisebb ellenállás miatt mind a felszín, mind a B-szint egyenletes gyorsasággal erodálódik. Az erdőtalajok a vízgyűjtő NY-i részén már a pszeudoglejes erdőtalajokhoz tartoznak. Kialakulásukban a fenyvesek és bükkösök erdőtársulása, a csapadékos klíma játszott szerepet. A kilúgozódási folyamatok még kifejezettebbek, mint az előző erdőtalajoknál. II. táblázat A terület megoszlása művelési áganként Művelési ág nagysága megoszlása km

2 % szántó 1004,80 45,3 gyümölcsös 31,92 1,4 szőlő 6,02 0,3 rét 186,71 8,4 legelő 170,59 7,7 erdő 657,82 29,6 nádas 10,26 0,5 halastó 6,09 0,3 kivett 145,40 6,5 Összesen 2219,61 100,0 A mezőgazdaságilag müveit területeken - művelési ágankénti megoszlást a II. táblázatban adjuk meg - a kedvezőtlen lejtőadottságok hasznosítása és vízgazdálkodási tulajdonságok miatt az A-szintek erodáltak. Erózióveszélyeztetettségük a közepes kategóriába esik rossz beszivárogtató és vízvezető képesség miatt (Dezsény 1980). A lejtőkön a felületi lefolyás igen nagy, de ez nem jár a talaj B-szintjének jelentős lepusztulásával. A művelésbe vett területek B-szintjének nagy agyagtartalma nem ereszti át a vizet, így pangóvizek képződnek. Az ilyen talajokon terjedt el a bakhátas művelés, amelynek szintvonalas művelés esetén a pangóvizek elvezetésével, talajvédelmi hatása is van (

Stefanovits 1956, 1977). A telkesített síkláptalajoknál a defláció okozhat komoly károkat a talajok termőrétegében (ATE 1982). Az eróziós folyamatot meggyorsíthatja a tőzeg kiégése és a drénezett területen a talajvízszint lesüllyesztése. A réti, lápos réti, és réti öntés talajoknál nem a talajpusztulási folyamatok, hanem az időszakos vízborítás, a nagy agyagtartalom következtében kedvezőtlen hő- és vízgazdálkodás a termékenységet gátló talajtani tényezők (Várallyay-Szűcs-Rajkai-Murányi-Zilahy 1979).