Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 1. füzet A ZALA VÍZGYŰJTŐJÉNEK ERÓZIÓS VISZONYAI ÉS HATÁSUK A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGÉRE

1 DR. DEZSÉNY ZOLTÁN

2 és LENDVAI ZOLTÁN

3 A Balaton környezetvédelme szempontjából indokolt a Zala vízgyűjtőjének részletesebb tanulmányozása, tekintettel, hogy a Zala és vízgyűjtőjének vízhozama és terhelése nagyságrenddel nagyobb értékeket képvisel, mint a Balatonba folyó többi vízfolyás. A Zala vízgyűjtőjének területe 2600 km

2, a Balaton egész vízgyűjtőjének kb. a fele. A Balaton 4 medencéjének vízutánpótlását tekintve, a Zala árhullámait is figyelembe véve, a hozzáfolyás mértéke a Keszthelyi-öbölben a legnagyobb (85-95%). A terület morfológiájának és mezőgazdasági hasznosításának változatossága, a talajtípusok mozaikszerű elhelyezkedése, valamint az éghajlati jelleg különbözősége rendkívül heterogén képet mutat (Bacsó 1964). Geológiailag a terület jelentős része - elsősorban a Ny-i és ÉNy-i dombvidék az Ős-Rába törmelékkúpján alakult ki, míg a dél-zalai dombvidék az Ős-Mura allúviumán. A késő pleisztocén tektonikai mozgások - elsősorban a Balaton részmedencéinek süllyedése - alakították ki a mai Zala vízgyűjtő alsó szakaszát (Lóczy 1913). A felszínalakulást tekintve a meridionális és K-NY irányú völgyek, ill. dombhátak egyaránt megtalálhatók. A Zala folyásával párhuzamos dombvonulatok meredek lefutásúak. A magasságviszonyokat tekintve 200-300 m közöttiek a dombhátságok, de a Keszthelyi-hegység területén ez az érték 400 m fölé emelkedik. A lejtésviszonyokat tekintve a talajpusztulási szempontból legkedvezőtlenebb meredek, hegy-völgy művelési irányú területek közvetlen Zalaegerszeg előtt, valamint a 25%-nál nagyobb lejtők a Zalabértől Zalaszentgyörgyig terjedő térségben fordulnak elő (1. ábra). A meteorológiai viszonyokat elemezve megállapítható, hogy a Zala vízgyűjtőjén egyaránt érvényesülnek a szubalpin, szubmediterrán és kontinentális elemek. Ez a tény rendkívül változatossá, de nem szélsőségessé teszi a helyi mező- és mikroklímát. A csapadék a vízgyűjtő és a vízgyűjtővel közvetlen határos 9 állomás 50 éves megfigyelése alapján összeállított jellemzőit az I. táblázatban adjuk meg. A vízgyűjtő déli, délnyugati területe mind az intenzitás, mind a gyakoriság tekintetében nagy értéket mutat, amely elsősorban a szubalpin hatásoknak köszönhető. A Bacsó-féle csapadék erózió-veszélyeztetettségi mutatók (Bacsó 1964) mind az intenzitás, mind a nagycsapadékok (<20 mm/24 h) tekintetében különösen Bak környékén és a Zala felső folyásánál nagyok. Az eddig mért magyarországi adatok feldolgozásával az egyesített csapadékerózió-veszélyeztetettségi értékek 20 és 70 közöttinek adódtak (Bacsó 1954). Ezen határértékeket figyelembe véve a Zala vízgyűjtője - csapadék szempontjából - az ország egyik legnagyobb erózió veszélyeztetettségű térsége (2. ábra). 1 A kézirat érkezett: 1986. I. 6. 2 Dr. Dezsény Zoltán oki. agrármérnök, az Industrialexport (Budapest) irányító tervezője. 3 Lendvai Zoltán oki. vegyészmérnök, a Zala Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás (Zalaegerszeg) fejlesztési csoportvezetője.