Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Führer Ernő: Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására
570 Führer Ernő - a különböző mértékű és erejű erdőgazdasági beavatkozásokra (tisztítás, gyérítés, tarvágás). Az erdész szakemberek az erdőállományokban az előzőekben felsoroltak miatt várható változásokat az erdőtervek segítségével jóval azok bekövetkezése előtt megadhatják. A vízügyi szakemberek azonban erdészeti-hidrológiai kutatások és megfigyelések csekély mennyisége miatt ezen adatokat nem, ill. kevéssé tudják hasznosítani. Ezért fontos feladatunk tisztázni jól körülhatárolt termőhely egységeken belül az erdő hidrológiai szerepét. Ezt szolgálják az erdészeti hómérések. Természetesen arra nincs lehetőség, hogy a kitettségtől, a tengerszint feletti magasságtól és a faállománytípusoktól függően minden egyes mérővonalon a hóvastagság meghatározása mellett hó-vízegyenérték méréseket végezzünk. Ez utóbbi különösen munka- és időigényes feladat. Nem látszik járható útnak az sem - mint ahogy erre Brechtel-Balázs (1976), valamint Flemming (1970) is rámutatott-, hogy időszakonként megállapított hótérfogattömegből következtessünk a hó-vízegyenérték nagyságára. A hótérfogattömeg legkisebb és legnagyobb értékei VIII. táblázat Mérési terület Térfogat tömeg Mérési terület 1980/81 1981/82 1982/83 1983/84 Átl. Mérési terület min max min max min max min max min max Mérési terület kg/m 3 Szabad terület 67 279 105 258 113 220 113 333 99,5 272,5 Erdei tisztás 85 313 111 351 99 250 99 442 99,5 339,0 Lombos állomány 74 283 103 349 129 251 129 350 108,8 308,3 Vörös fenyő 63 273 106 218 111 267 111 298 98,8 264,0 Fenyves állomány 48 291 103 222 134 288 134 370 104,8 292,8 A VIII. táblázatban látható évenkénti legkisebb és legnagyobb hótérfogattömegek mutatják, hogy nemcsak a vegetáció-formák között, hanem azokon belül is az egyes mérési időszakok között jelentős különbségek adódnak. A frissen hullott hó térfogattömege a legkisebb, ezt mutatják a legkisebb értékek. Majd fokozatos növekedés figyelhető meg a felhalmozódási periódusban, elsősorban a hótakaró tömörödése miatt, majd az olvadási periódus végén éri el a legnagyobb értéket. A hótérfogattömeg legnagyobb értékei átlagban 3-4-szer nagyobbak a legkisebb értékeknél. Az elmondottak miatt a hótakaróban tárolt összes olvadékvíz becslésére a hótakaró legkönnyebben meghatározható jellemző paraméterét, a hótakaró vastagságot használtuk. Lineáris összefüggést (£_<dw„ + = m • d n + a) állítottunk fel az egyes hófedési periódusok átlagos hóvastagsága (<?„) és a hóban felhalmozódott vízkészlet (£ A w n +) között. A számítások azt mutatták, hogy az egyes faállományok között nincs eltérés. A 2. ábrán a hófedési periódusok átlagos hóvastagsága függvényében mutatjuk be a hótakaróban felhalmozódott vízkészletet. A korrelációs koefficiens (r>0,9) szoros összefüggést mutat mindhárom vegetációtípusban a vizsgált paraméter között. Az egyenesek összehasonlításából látjuk, hogy