Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Führer Ernő: Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására

Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására 559 A vizsgált faállományok jellemzői II. táblázat Állomány jellemz. Fafajok Törzsek száma Körlap összege Átlagos Fatérfogat Kor Állomány jellemz. Fafajok Törzsek száma Körlap összege átmérő magasság Fatérfogat Kor Állomány jellemz. Fafajok db/km

2 m

2/km

2 m m

3/km

3 év Kocsánytalan tölgy 44 400 4940 0,376 27,2 78 900 90 Csertölgy 78 000 5150 0,292 25,0 65 400 80 Magaskőris 100 000 4180 0,231 24,8 49 800 90 Vörösfenyő 58 000 5380 0,299 26,1 53 900 90 Erdeifenyő 61 000 6890 0,372 28,3 96 300 85 Feketefenyő 81 000 5500 0,294 23,3 70 900 90 Lucfenyő 44 000 4560 0,364 27,6 68 400 85 2. Mérési és értékelési módszer A fátlan terepen és a faállományban 30 m hosszú mérővonalon hetenként 2-szer, 10-szeri ismétlésben megmérettük a hótakaró vastagságát (d

n, mm) és a hó-vízegyenértékét (w

n, mm) abban az esetben, ha az állományokban összefüggő hótakaró volt és vastagsága elérte a 30 mm-t. A mérési adatok statisztikai kiértékelésénél a megfigyelések minden egyes időpontjában, minden mérővonalra a 10 egyenkénti mérés adataiból kiszámítottuk a hótakaró vastagságának és hó-vízegyenmértékének számtani középértékét és az egyenkénti mérések számtani középértékétől való átlagos, százalékos eltérését. A hótakaró vastagsága és a hó-vízegyenérték középértékeiből kiszámítottuk továbbá a g

m

n = wjd„ formula alapján a hótakaró közepes térfogattömegét, amely mint a hótakaró szerkezeti felépítésének kifejezője, előrejelző értékű az olvadási hajlamra. A hótakaró kialakulásának, időbeli fejlődésének, majd megszűnésének, azaz a hótakaró változásának megítélésére a hó-vízegyenértékeknek két egymást követő mérési idő között megállapított növekedése (hófelhalmozódás) és csökkenése (hóolvadás) szolgál. Természetesen ezen hó-vízegyenérték különbségek tartalmazzák a hótakaró párolgási veszteségét (szublimáció) és az egymást követő mérési idő között hullott csapadékot is. Hosszabb, száraz időszakban a hótakaró jelentős része párologhat el. A hó kondenzációja és szublimációja azonban részben kiegyenlíti egymást, és nem követünk el durva hibát értékeik elhanyagolásával (Rachner 1969, Hermann 1974, Kovács 1979), ugyanis mindkét tényező csak a magasabb hegyvidéken válik jelentőssé. A hótakaró és az idő kapcsolatát, a hótakaró tartósságát Kovács (1979) nyomán a következő fogalmak segítségével jellemeztük : Hótakarós időszak hossza (7"

N, nap): az első és utolsó hótakarós nap között eltelt időszak hossza. Hótakarós napok száma {n, nap): a tárgyidőszak azon napjainak száma, amikor összefüggő hótakaró előfordul.