Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Pálfai Imre: Aszályos évek Magyarországon
Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 4. füzet ASZÁLYOS ÉVEK MAGYARORSZÁGON 1 DR. PÁLFAI IMRE 2 Az 1983. évi aszály, majd az ezt követő ugyancsak száraz évek hatására a hazai közvélemény és a különböző szakmai körök érdeklődése megélénkült az aszályproblémák iránt. A figyelem elsősorban a mezőgazdaság felé fordult, ugyanis az aszály itt okozza a legtöbb kárt, úgy tűnik, jóval többet, mint az árvíz, vagy a belvíz. Az utóbbi évtizedek legnagyobb árvízkára (1970-ben) mai árakon kb. 3 milliárd forintra, legnagyobb belvízkára (szintén 1970-ben) kb. 5 milliárd forintra becsülhető. Ezzel szemben az 1983. évi aszálykár meghaladta a 10 milliárd forintot, de az 1984. és az 1986. évi is több milliárd forintra rúgott. Bár kétségtelen, hogy az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett nemzeti vagyon óriási, és ebből következően az ilyen jellegű lehetséges károk is rendkívül nagyok, de valószínűleg a jövőben is az aszály fog nagyobb kárt okozni, mert ennek mérsékelésére eddig kevesebbet tettünk, mint az ár- és belvízkárok megelőzésére, illetve csökkentésére. A tényleges károk ilyen arányaival ellentétben áll a kárt okozó jelenségek tudományos vizsgálata. Az árvizek és a belvizek tanulmányozásához képest az aszállyal keveset foglalkoztunk, ebből a tárgykörből kevés közlemény jelent meg. Ezt a hiányt igyekszik jelen tanulmány némiképp pótolni. Fő célkitűzésünk az, hogy - az általunk alkotott aszályossági indexek alkalmazásával - jellemezzük az 1901-1986 közötti évek magyarországi aszályait és fölvillantsuk az aszály előrejelzésének lehetőségeit. 1. Aszályos évek a XI-XIX. században Magyarországon az 1800-as évek elején kezdték összegyűjteni és közzétenni a különleges időjárási eseményekről szóló régi följegyzéseket. A Hasznos Mulatságok című folyóirat 1822-ben - Pap István kenderesi lelkipásztor gyűjtése nyomán - terjedelmes összefoglalást ad a rendkívüli időjárásokról, többek között a hazánkban dúló aszályokról. Az 1860-as években Érkövy Adolf, aki ekkor egy tiszai társulat elnöke volt, a század végén pedig Hanusz István, a kecskeméti főreáliskola igazgatója és Mithoffer Sándor mezőgazdasági szakíró készített hasonló jellegű, egyre bővülő összeállítást. Századunkban Réthly Antal meteorológus gyűjtötte össze és dolgozta föl az időjárási eseményekről és elemi csapásokról szóló írásokat. Müvét - az 1800. évvel bezárólag - az Akadémiai Kiadó két vaskos kötetben jelentette meg (1961-ben, illetve 1970-ben). Főleg erre alapozta Pachner Csaba az Országos Vízgazdálkodási Keretterv számára 1981-ben készített, a Kárpátmedence vízháztartási és éghajlati adottságainak történeti alakulásáról szóló érdekes tanulmányát. 1 A kézirat érkezett: 1987. VI. 1. 2 Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATV VÍZIG, Szeged) osztályvezetője.