Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Licskó István-Zotter Katalin: Savas csapadék befolyásolta felszíni vizek tisztítási technológiájának módosítása

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 1. füzet SAVAS CSAPADÉK BEFOLYÁSOLTA FELSZÍNI VIZEK TISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIÁJÁNAK MÓDOSÍTÁSA

1 DR. LICSKÓ ISTVÁN

2 és DR. ZOTTER KATALIN

3 A légköri savas ülepedés vízminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatása tizenöt évvel ezelőtt gyakorlatilag ismeretlen probléma volt. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején robbanásszerű változás volt tapasztalható ebben a tekintetben. Számos országban - mint pl. Kanadában és Svédországban - a savas ülepedés a vizek (elsősorban tavak) minőségét fenyegető elsődleges veszéllyé lépett elő. A rendelkezésre álló tapasztalatok alapján a savasodást kiváltó szennyezők országhatárokat „nem tisztelő" terjedése globális problémává fejlődött. Hazánkban ma még elsősorban a talaj és a növényzet egy-egy körzetben jelentkező károsodása figyelmeztet a környezet egyre erősödő savasodására. Felszíni és felszín alatti vizeink savasodását a jelenlegi törzshálózati vizsgálatok ma még nem jelzik, de az alkalmazott módszerek ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy nem is jelezhetik. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy a jelenleg alkalmazott analitikai módszerek nem eléggé érzékenyek a változások megbízható megállapításához. A másik ok hazánk geológiai, hidrogeológiai sajátosságaiból következik. Hazánkban a talajok és a kőzetek többsége kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaz kalcium-karbonátot. Ennek következtében felszíni és felszín alatti vizeink hidrogénkarbonátion koncentrációja viszonylag nagy. A szilárd állapotú karbonát vegyületek és az oldott állapotú hidrogén-karbonátionok jelentékeny savmegkötő képességgel rendelkeznek. Jelenlétük garancia a légtérből érkező savas jellegű anyagok káros hatásának jelentős mértékű csökkentésére, adott határok között. A fentiekből adódóan a savas csapadék a felszíni - vagy felszín alatti vízkészletet károsító hatásával ott kell számolnunk, ahol az alapkőzet, a talaj és a növényzet savmegkötő képessége minimális, és az adott víz pufferkapacitása (hidrogén-karbonátion koncentrációja) lényegesen kisebb az országos átlagnál. A Magyarországra hulló csapadékmennyiség kétharmad részének hidrogénion koncentrációja az elmúlt 10-15 évben kb. 1 nagyságrenddel nőtt, azaz a csapadék pH értéke a széndioxid oldódásból adódó, megközelítően 5,7 értékkel szemben átlagosan 4,5 értékre csökkent (Horváth-Mészáros 1984). A csapadék savanyodásának első kellemetlen következményei a tűlevelű és lombos erdőkben jelentkeztek. A barlangkutatók az Északi-középhegység cseppkőbarlangjaiban a cseppkőképződés megszűnését tapasztalták, melynek okát a csapadék savasságában keresik (Jakucs 1984). 1 A kézirat érkezett: 1986. VI. 23. 2 Dr. Licskó István oki. kémia-fizika tanár, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízminőségvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa. 3 Dr. Zotter Katalin oki. kémia-biológia tanár, a VITUKI Vízminőségvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa.