Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - László Ferenc-Homonnay Andrásné-Zimonyi Márta: A folyószabályozás ill. ipari kotrás hatása a partiszűrésű vízbeszerzésre

404 László F., Homonnay A.-né és Zimonyi M. A Buki-szigeti vízmű (9. ábra) 6 db parti kútjának (talpmélység 9,3-11,3 m) és 6 db mederkútjának (talpmélység 5,4—6,7 m) összes kapacitása 3000-5000 m

3/d. A vízkivétel szivornyarendszerrel történhet. A Buki-sziget víztartója 3-10 m vastagságú homokos kavics, kavicsösszlet. A víztartó feletti fedőréteg inhomogén összetételű 0,4-0,8 m vastagságú, a feltalaj alatt iszapos agyag és iszapos homokréteg van. A fedőréteg vízzáróságát csökkenti a közben lévő 0,5-1,0 m vastag homokréteg. Vác térségében a Révész-szigetnél (az 1670-1684 fkm között) a jobb partnál lévő sarkantyúk és a bal és jobb parti mellékág-elzárások, továbbá a város előtti vezetőmű az 1948-1952. években épültek. Az egyeztetett folyószabályozási tervben a vonalozás lehetőség szerint figyelembe vette a váci vízművek kívánalmait is (Kovács 1982). A folyószabályozás hatására a meder kedvezően alakult, a partok mentén zátonyok képződtek a művek kiépítését követő néhány év alatt. A jobb parti sarkantyúk a sodorvonalnak a buki vízmüszigethez való terelését segítik elő. A parti kutak és a mederkutak vizének minősége kémiai szempontból mégis erősen kifogásolható. A vízminőség romlásának fő oka, hogy a Kompkötő-sziget gátépítésével (9. ábra) a Duna sodorvonala a jobb part felé tolódott, így a Buki-szigeti parton lassult a vízáramlás (VGI 1980). Holtág keletkezett és a szervesanyagokkal szennyezett iszap feltöltődése megkezdődött. A feliszapolódás hatására a kutak vizének vas, mangán, valamint ammónium-ion tartalma magas. Különösen a parti kutak vizének mutatói kedvezőtlenek: az ammóniumtartalom eléri, ill. meghaladja a 2 g/m

3 értéket, a vas és mangán együttes mennyisége ugyancsak eléri a 2 g/m

3 koncentrációt. A Buki-szigeti vízmű fentiek miatt csak csúcsvízmüként üzemeltethető, tehát minden üzembeállítást hatósági jóváhagyás előz meg. Vác város ivóvízellátásában jelentős szerepe volt 1981 februárjáig a - Chinoin által okozott vízszennyezés bekövetkezéséig - a Vác déli vízműnek. A vízmű 11 db csőkútja 1977-ben épült a Duna 1674,5-1674,9 fkm szelvényei közötti partszakaszon. A 11. sz. kutat kedvezőtlen vízminősége miatt röviddel az üzembehelyezés után ki kellett iktatni a rendszerből. A 10 db partiszűrésű csőkútból kitermelhető vízmennyiség 7000-8000 m

3/d. Az MSz 450/1-78. ivóvízminősítő szabványban rögzített határértékeket tekintve a kútsor első négy kútja közül az 1. számú kút vize megfelelő, a 2-4. sz. kutak vizében a nitrát esetenként már kedvezőtlen értéket ért el. Az 5-10. sz. kutak vizében - különös tekintettel a 7-9. sz. kutakra - magas az ammónium (0,5-1,0 g/m

3), mangántöménység (hasonlóan 0,5-1,0 g/m

3 értékek közötti). Az 5-7. sz. kutak vizében esetenként a nitráttartalom jelentős. A Vác déli vízmű kútsor vizének minőségét a háttérből érkező nitrátos talajvíz, valamint a feliszapolódott szűrőrétegen áthaladó Duna-víz - tipikusan anaerob minőségű - aránya határozza meg, ill. befolyásolja kedvezőtlenül. Ez utóbbi hatást az 1970-es években végzett mérések alapján készült VGI tanulmány ( VGI 1980) szerint elsősorban a Sződliget térségében megépült folyamszabályozási művek miatti kolmatációs jelenség okozta. A 10. ábra szerint (Puskás 1980) a sződligeti sarkantyúhoz közelebbi kutak (7-10) vizében növekvő az ammónium- és csökkenő a nitrátkoncentráció (1977-1980. évi adatok átlagát véve alapul) a többi kút vizéhez képest, a feliszapolódás miatti reduktív vízminőségváltozási folyamatok következtében. Az utóbbi évek legsúlyosabb hatású „háttér felőli szennyezése" a Vác déli vízbázison