Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - László Ferenc-Homonnay Andrásné-Zimonyi Márta: A folyószabályozás ill. ipari kotrás hatása a partiszűrésű vízbeszerzésre

A folyószabályozás, ill. ipari kotrás hatása a partiszürésü vízbeszerzésre 397 2. Meder felőli beavatkozások hatása a partiszűrésü víz minőségére A meder felőli beavatkozások közé soroljuk a duzzasztóművek, sarkantyúk, párhuzammüvek építését, valamint a folyószabályozási és kavicstermelés céljából végzett kotrásokat. A partiszűrésű vízadó rendszerek vízminőségi kérdéseit tárgyaló közlemény (Kovács 1982) jogosan állapítja meg: „A szabályozási művek és kotrások befolyásoló hatását nem lehet általánosan értelmezni, mert hatásuk a partiszűrésű víznyerő helyekre egyaránt lehet kedvező vagy kedvezőtlen, függően attól, hogy az esetenként ellentétes érdekeket, célkitűzéseket mennyire lehetett egyeztetni, összhangba hozni". A megállapítás általános érvényét elfogadva, mégis körvonalazni lehet a szabályozási, kotrási beavatkozások káros hatásainak jellegzetességeit. A folyamszabályozási létesítmények, kotrások lényegesen megváltoztathatják lokálisan, vagy nagyobb szakaszra kiterjedően a folyó hidraulikai viszonyait. A lecsökkent áramlási sebességű helyeken a finomszemcsés hordalék fokozott kiülepedése következik be. A kis szemcseméret általában nagyobb üledékszennyezettséget (pl. magasabb szervesanyag töménységét) jelent, továbbá növekszik a szűrőréteg hidraulikai ellenállása is. A megváltozott összetételű szűrőrétegben kedvezőtlen vízkémiai változások mehetnek végbe. A szűrőrétegbe belépő víz oldott oxigén tartalma általában a telítési koncentrációhoz közeli, így a víz-üledék határfelület közelében még aerob oxidációs folyamatok játszódnak le. Az oxidatív szervesanyagbontás szén-dioxid-képződéssel, karbonátok oldódásával jár. Ebben a rétegben a fehérjék szerves nitrogénvegyületeiből felszabaduló ammónia nitráttá oxidálódik. Ha az oldott oxigén nem elegendő az üledék, a szűrődő víz szervesanyag-tartalmának oxidációjához, akkor az oldott oxigén elfogyása után a szervesanyag oxidációját a mangán (IV)-oxidok mangán(II) formává alakulása, továbbá a nitrátredukció biztosítja. A következő redukció lépésnél megkezdődik az oldott vas(II) felszabadulásával járó vas(III)-oxidok, vas(Ill)-oxid-hidroxidok redukálódása, ami a redoxifolyamatok sorrendjét tekintve nagyjából megegyezik a szulfátredukció helyével. Erősen reduktív környezetben a fémformák megoszlását elsősorban a többnyire nagyon rosszul oldódó szulfidok képződése befolyásolja. Kis kén-hidrogén töménységeknél viszont a karbonát- és foszfátformák stabilitása is szerepet játszik. Az oldott szervesanyagok jelentősen módosíthatják az oxidált és redukált fémformák arányát. A vas(II) oxidáció reakciósebességét lecsökkentik huminanyagok bomlásából keletkező humin- és fulvosavak. A vas(II)-ionok komplexképzése szervesanyaggal visszaszorítja a vas(II)-ionok oxidációs reakcióját. Ugyanakkor az oxidált vas(III)-ionnal is képződnek komplex vegyületek. Mikrobiológiai metánképződés (acetát fermentációval, szén-dioxid redukcióval) csak nagyon reduktív környezetben, szervesanyagban nagyon dús üledékben megy végbe akkor, ha a szulfát már teljesen elfogyott. Igaz ugyan, hogy a metánbaktériumok a szulfátredukciós rétegben is aktívak elvileg, de a szubsztrátumért folyó versengésben a szulfátredukáló baktériumokkal szemben alulmaradnak, tehát tevékenységük visszaszorul. Ezen túlmenően, a szulfátredukciós rétegben keletkező metánt a szulfátredukáló baktériumok oxidálják. A szűrőrétegre kiülepedő finomszemcsés üledék másik típusú vízminőségrontó hatása abban az esetben jelentkezik, ha a megnövekedett szűrőellenállás miatt a partiszűrésű kútban a hátoldal felől érkező rossz minőségű (általában nagy nitráttartalmú) talajvíz aránya megnő.