Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Starosolszky Ödön: A vízrajzi tevékenység fejlesztésének fő irányai

38 Starosolszky Ödön A fejlődésnek objektív gazdasági és műszaki feltételei vannak: a rendelkezésre álló anyagi eszközök és a segítségükkel beszerezhető műszerek-felszerelések, azaz az anyagi és szellemi bázis, valamint a szakképzett, hozzáértő munkaerő. Hogyan is állunk ezekkel a feltételekkel? Mikor a 70-es évek gazdasági fellendülése idején több tervet is készítettünk a vízrajz fejlesztésére, amelyből első lépésként az Általér és a Zagyva-Tarna távmérő rendszer épült meg, a magyar hidrológiai hálózat teljes megújulásának költségeit 1990-es befejezéssel 1 milliárd Ft nagyságrendűre becsültük. Azóta kiderült: túl ambiciózusak voltak elképzeléseink és túl szerények lehetőségeink, mivel a vízrajz fejlesztésére két ötéves terv alatt kb. egytizedét költhettük az akkor elképzeltnek. Mai elképzeléseink talán reálisabbak, de földhöz rögzítettebbek is. A VII. ötéves tervben vízrajzi fejlesztésre rendelkezésre álló mintegy 200 millió Ft csupán néhány kiválasztott észlelési feladat megoldásában jelenthet jelentős előrelépést, de az országos hidrológiai észlelőhálózat teljes korszerűsítésére messzemenően nem elégséges. Ha pedig pénzügyi lehetőségünk korlátozott, akkor a sorolás, az elsőbbségképzés különös fontosságúvá válik. Korábbi fejlesztési stratégiánk, tehát az, hogy kiválasztott területen (Általér, Zagyva-Tarna) tegyünk átfogó, nagy lépést, nem vált be, hiszen az ország teljes lefedéséhez 50 év is kellene a jelenlegi költségszintek és pénzügyi adottságok mellett, és eközben a technika fejlődése, illetve a tényleges elavulás legalább háromszor igényelne újabb és újabb fejlesztést. Fejlesztési irány lehet: egyes észlelési terület korszerű felmüszerezése, pl. felszín alatti vizek észlelése, radaros csapadékmérés számítógépes feldolgozása, ehhez kapcsolódóan a csapadék-előrejelzés módszertanának kidolgozása, míg más területen kizárólag a szintentartás. Az elsőbbségek kiválasztásában azonban nincs egyetértés, és a mindenki számára megnyugtató megoldás valószínűleg nem lehetséges. Jelenleg elmaradottságunk a hidrológiai műszerezés (Starosolszky 1983) területén a legnagyobb, mivel az adatfeldolgozás számítógépes feltételei megteremtődtek vagy rövidesen megteremtődnek (az IBM kompatibilis személyi számítógépek egyöntetű beszerzésével), és numerikus modellek hazai vagy külső forrásból rendelkezésre állnak, de hiányzik az alapvető láncszem: a hidrológiai jelenségek folyamatos rögzítése. Kérdés, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi kerettel behozható-e a lemaradás, amely átlagosan és óvatos mércével mérve 20 évre tehető a fejlett országokkal szemben. A válasz sajnos csak az lehet, hogy ahhoz a fejlett országoknak meg kellene állni, márpedig a fejlődés ott ma is tovább folyik, még ha ott is voltak megvalósulatlan elképzelések (pl. az angol hidrológiai észlelőhálózat 5 év alatti teljes műholdas távközlésre való átállítása). így legfeljebb azt tűzhetjük ki célul (amit egyéb területeken a magyar népgazdaság is tesz), hogy igyekszünk nem jobban elmaradni, és tartani a helyzetünket. Ez viszont azt kívánná meg, hogy az észlelések területén azonnal és egyöntetűen térjünk át legalább a mechanikus regisztrálók teljes körű alkalmazására, amely a fejlett országok 20 évvel ezelőtti szintjének felelne meg. Ezt az is indokolhatja, hogy a korszerűbb műszerek beszerzése tőkés valutát, vagy a hazai gyártáshoz tőkés alkatrészeket igényel. Nem szabad azonban elmulasztani az alkalmat a korszerűbb műszerek egyedi bevezetésére, üzemszerű kipróbálásra, hogy a következő ötéves tervben (a 20 éves lemaradás növekedésének elkerülése céljából) a korszerű műszereket bevezessük, és a hagyományos műszereket legalább 1990-től teljesen felváltsuk. Munkaerő képzése tekintetében a helyzet kedvezőbb, szakközépiskoláink, főiskoláink és egyetemeink képesek az utánpótlást biztosítani. Persze arról sem árt gondoskodni,