Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Öllős Géza: Fürdővizek tisztítása

Fürdővizek tisztítása 357 Gyorsszúröhöz Szitaszürö Oblites 2. ábra. Durva zárt szitaszűrő Рис. 2. Закрытый крупный фильтр Fig. 2. Rough, closed screen-filter Fig. 2. Filtre fermé a filé grossier —»- Tis7titds —- Öblítés I Öblitőzagij { a csatornát csatornába \VKS703tS\ 2.2. Koagulációs szűrés A szitaszürőn átjutott szennyezőanyagok koagulációs szűréssel távolíthatók el. Derítőszerként általában alumíniumszulfátot adagolnak. Alternatívaként a vas(III)klorid jöhet szóba. A fedett fürdők vizébe 1-3 g/m

3, a szabadtéri fürdők vizébe 2-5 g/m

3 alumíniumszulfát hidrolízise révén alumíniumhidroxid pelyhek keletkeznek, és kénsav szabadul fel. A forgatás közben általában adagolt 5 g A1

2(S0

4)

3.18 H

20 alumíniumszulfátból 2,2 g kénsav (H

2S0

4) keletkezik, amit egyszeri alumíniumszulfát-adagoláskor a vízben levő hidrogénkarbonát megköt, de az ismételt alumíniumszulfát-adagolás a karbonátkeménység jelentős csökkenését eredményezi. Ezt az eltolódást azonban a rendszeresen adagolt friss víz (pótvíz) és az egyéb vegyszerek is befolyásolják. A Fe(III)-klorid-adagolás hasonló módon szintén savképződésre vezet. A forgatásos fürdővíztisztításkor, az ivóvíztisztítástól eltérőleg, az ismétlődő derítöszer-adagolás szuperponálódó pH-eltolódást eredményez. A koagulációs szűrés háromféle típusú lehet: - homokanyagú; - kevertanyagú koagulációs; - kovaföldszűrés. A homokanyagú koagulációs gyorsszürő általában nyomás alatti szűrő. Minthogy a szűrendő víz zavarossága kicsi, nagy 15-40 m/h szűrési sebesség alkalmazható. A szűrőszemcsék viszonylag kis átmérőjűek. Fürdővíztisztító rendszerekben gyakoribb a gyorsszűrők csak vízzel való öblítése. Ennek egyik oka az, hogy amíg az öblítővíz-felhasználás nem haladja meg a kötelező frissvíz-betáplálás mennyiségét, addig nem tekintendő veszteségnek, továbbá gyakoriak a kétrétegű szűrők, amik eleve csak vízzel való öblítést igényelnek. A szűrés előtti derítőszer adagolása szükségszerű, különben a kolloid szennyezőanyagok nem távolíthatók el, ami a fertőtlenítés megbízhatóságát rontja. Ha ezt túlklórozással kívánják ellensúlyozni, az egyrészt a fürdőzőket zavarja a nemkívánatos klórozási melléktermékek (pl. a szemet irritáló klóraminok, daganatkeltő hatású trihalometán vegyületek) mennyiségét jelentősen megnöveli. De erősen növeli a víz kloridion-töménységét is, ami - bizonyos érték felett - tovább rontja a klórozás hatásosságát.