Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Joó Ottó-Déri Lajos-Laki Ferenc: A Kis-Balaton védőrendszer építése

346 Joó О,, Déri L. és Laki F. ben további földmunkákat írt elő a tározó térben. Az egyenletes sebességeloszlás biztosítása érdekében az áramlásra merőleges depóniákat megszakítottuk. Az építési célú, ideiglenes utakat elbontottuk. Az áramlási holtterek megszüntetésére a tározótérbe nyúló földnyelveket átvágtuk. A kazettában vízelosztó és gyűjtő csatornahálózatot alakítottunk ki. A tározótér üzemelésre alkalmassá tételére 250 ezer m

3 földmunkát végeztünk. Az állandóan magas talajvízszint miatt ezeken a helyeken E 304 V jelű széles - lánctalpas „mocsárjáró" - kotrókkal dolgoztunk. A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer építése során talán az egyik legnagyobb és legnehezebben végrehajtható feladat a tározótér növényzetének eltávolítása volt. A terület 18 km

2 nagyságú (4. ábra). A magas talajvízállás miatt a terepviszonyok rendkívül kedvezőtlenek voltak. A benőttség változatos. A réttől a zárt erdőig minden előfordult. Vegyszeres irtást nem alkalmazhattunk. Arra kellett törekedni, hogy a lehető legkevesebb szerves anyag maradjon a tározó területén. Lehetőség szerint biztosítani kellett a későbbi víziközlekedést, -szállítást. A kiirtott növénytömeget a tározótérről el kellett távolítani. A vegetáció megújulás megakadályozására az irtást rövid időn belül vízborításnak kellett követni. A zárt erdők 75%-át az addigi kezelők (a Zalai és a Balaton-felvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek), a többit Igazgatóságunk, alvállalkozók, gazdasági munkaközösségek termelték ki. A növényzet gyors eltávolításának érdekében összesen 6,5 km ideiglenes földutat építettünk. Az utakat a munka befejeztével elbontottuk. Csapadékos időszakban a meglévő belvízcsatorna-hálózat felhasználásával, szivatytyúzással csökkentettük a terepszintet elérő talajvízszintet. így javítottuk a mocsaras, nehezen járható területen a munkakörülményeket. Az erdők kitermelésén túl mintegy 80 ezer db egyedül álló fát, 2,3 km

2 cserjét és bozótot vágtunk ki. Közel 6,0 km

2 területet kaszáltunk le. A bomló szerves anyagoktól a tározó vizét mentesíteni kellett. 73 000 m

3 kitermelt faanyagot ezért a tározótéren kívülre szállítottunk. A fahulladékot és a gazt pedig elégettük. A visszamaradt nagy átmérőjű tuskókat - melyek a későbbi vízi közlekedést akadályozhatták volna - robbantásokkal távolítottuk el. Az erdő és vízgazdálkodás kapcsolatát, együttes környezetvédelmi szerepét példázza a tározó természetes terepalakulatokkal határolt vízszélein telepített 4,85 km

2 véderdő (4. ábra). Ez határolja el a védőrendszert a környező mezőgazdasági területektől. Egyben tájvédelmi funkciót is betölt. A tározó víztükrét lezárja, annak keretet ad. Hozzájárul a táj esztétikai képének javításához. A 250-300 m szélességű véderdő a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vizenyős parti sávot hasznosítja. Pótolja a kiirtott erdőt. Védi a rendszert a tározóba közvetlenül befolyó vizek esetleges káros hatásaitól. Az erdészek olyan összetételű véderdőt terveztek, amely a talajtani, vízgazdálkodási és éghajlati viszonyoknak leginkább megfelelő. A magasabb részekre kocsányos tölgyet, fekete diót, magyar kőrist telepítettek. A középmagas részekre mézgás éger, szürke nyár, a mélyebb részekre bokor füzesek kerültek. A főállományok alatti cserjeszint a védő hatást fokozza. A védőrendszer területe rendkívül gazdag régészeti lelőhelyekben. A késő bronz-, népvándorlás kora középkori leletek mentése során több mint ezer sírt tártak fel. Lakótelepülések, két kis erőd, egy keresztény templom maradványait is megtalálták. Az elmúlt években a hazai régészeti kutatások fele a Kis-Balaton területén volt. Értékelésük folyik. Fontos és sürgető feladat volt ez, mielőtt a megjelenő víz elborítja a történelem nyomait.