Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Csoma János: A nagymarosi vízierőmű alatti Duna-meder vizsgálata

298 Megemlékezés Vízügyi Szakközépiskola érettségizettek részére indított pécsi kihelyezett tagozaton. Irányította az igazgatóság Művelődési Bizottságának munkáját. Igen szimpatikus vezetői tulajdonságokkal rendelkezett. Beosztottai becsülték és szerették. Életvitele mértéktartó és kiegyensúlyozott volt. Politikai magatartását a pártszerűség és a párthoz való hűség jellemezte. 1970-ben elvégezte a MLEE 3 éves tagozatát, 1977-ben megkezdte a szakosító tagozatot. A vízügyi szolgálatban eltöltött két évtized gazdag és sokrétű tapasztalathoz, ismerethez, széles körű kapcsolatokhoz juttatta a szakma minden kérdése iránt érdeklődő, munkabírásban fáradhatatlan mérnököt. Műszaki ismeretei jól párosultak egyre magasabb szintű politikai végzettséggel és sokirányú társadalmi tevékenységgel. A Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke és több más műszaki, társadalmi szervezet tevékeny munkása, a Vízügyi Közlemények szerkesztőbizottságának tagja. 1978-tól a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára, 1979-től a bajai Vízgazdálkodási Intézet igazgatója, közben éveken át a főiskola főigazgatójának helyettese is. A változó, több elemében kedvezőtlen feltételek mellett nagy energiával, időt, ideget nem kímélve tett és tenni akart a főiskola, az Intézet szintentartása és fejlesztése mellett. Aki az eseti kudarcokat és más kedvezőtlen hatásokat magábafojtott keserűséggel, fegyelmezetten viselte. Akit mindannyiunk fölé emelt finom kapcsolatteremtő és kapcsolattartó képessége, kiváló gyakorlati érzéke. Aki Tagore, Dosztojevszkij és Gandhi gondolat- és életfelfogásához közelállóan vallotta és példázta, hogy „az erő nem fizikai eszközökben, hanem a legyőzhetetlen akaratban székel"; s hogy „hősnek lenne egy percre, egy órára könnyebb, mint csendes hősiességben hordozni a mindennapot". Brachna Lajos roppant munkabírással törekedett a személyiségében rejlő értékek kibontakoztatására, az újra, az emberi egyéniség és szabadság tiszteletére. Állandó eleme volt az elevenség, a tisztességes vitalitás. Mind pedagógiai, mind mérnöki tevékenységében következetesen vallotta és példázta, hogy a siker forrása a pontos munka, a részletekbe menő alaposság, a reális követelményállítás, az emberismeret. Tanítványait, fiatal kollégáit időt és fáradtságot nem kímélve vezette be a szakma magasabb régióiba. Hivatali-szakmai-társadalmi tevékenységében, a hajtóerő az új dolgok megismerésére való törekvés, a gyakorlati szükségletek kielégítése, az ember, a társadalom őszinte szolgálata volt. Ez a magatartás kísérte egész életútján. Joggal vívta ki a munkatársak, a hallgatók, a szakma, a társadalom tiszteletét. Ez az elismerés jut kifejezésre több mint tíz kitüntetésében - köztük a Munka Érdemrend arany fokozata és az, amelyet a halála előtti napokban kapott, a jugoszlávmagyar vízgazdálkodási együttműködés erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért. Dr. Faludi Gábor