Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Pekár Ferenc-Oláh János-Tóth László: Nitrifikáció halastavakban és természetes vizekben
238 Pékár F., Oláh J. és Tóth L. A nitrifikációra és a nitrifikáló baktériumok szervesanyag szintézisére a következő reakcióegyenlet adódik (Sharma-Ahlert 1977): NHÍ + 1,83 0 2+ 1,98 HCO3 — >0,021 C 5H 7N0 2 + 0,98 NO3 + + 1,041 H 20 4- 1,88 H 2C0 3 A nitrifikáló baktériumok növekedéséhez és szaporodásához a szén-dioxidon, karbonáton vagy hidrogénkarbonáton és ammónián vagy nitriten kívül egy minimális koncentrációban (0,3 g.m3) oldott oxigén is szükséges ( Wetzel 1975, Felföldy 1981), bár hosszú ideig életben maradnak oxigén hiányában is ( Painter 1970). A nitrifikáló baktériumok széles hőmérséklet (4—45 °C) és pH tartományban (pH = 6-10) képesek növekedni, az optimális hőmérséklet 25-35 °C, az optimális pH 7-8 között van (Painter 1977, Szabó 1979). A nitrifikáló baktériumok szerves táplálékot nem igényelnek, sőt bizonyos szerves anyagok gátolják a működésüket. Erre vonatkozóan széles körű vizsgálatokat végeztek, bizonyítva számos szerves vegyület gátló hatását (Lees 1952, Hofman-Lees 1953, Lees-Simpson 1957, Sharma-Ahlert 1977, Wood-Hurley-Matthews 1981). Különösen részletes vizsgálatok folytak a 2-klór-6-triklórmetil-pridinre vonatkozóan, amely az ammóniák nitritté történő oxidációját gátolja (Goring 1962, Shattuch-Alexander 1963, Campbell-Aleem 1965, BelserSchmidt 1981). Ezt a tulajdonságát használták ki e vegyületnek később, a nitrifikáció mérési módszereinek fejlesztése során (Billen 1976, Somville 1978). A nitrifikációnak igen nagy a mezőgazdasági jelentősége, mivel a szántóföldi növények a nitrátot sokkal könnyebben hasznosítják, mint az ammóniát (Szabó 1978), de káros is lehet olyan típusú talajokban, amelyekből a nitrát könnyen kimosódhat. Ezt a káros hatást ki lehet küszöbölni és egyúttal egyenletes tápanyagellátást lehet biztosítani megfelelő gátló anyagok alkalmazásával. A vizekben a bakteriális lebontás eredményeként keletkező és a külső terheléssel bejutó ammóniát a fitoplankton ammónia felvételével versengve, a nitrifikáló baktériumok nitráttá oxidálják. A vízben, belső átalakulási folyamat révén, csak nitrifikációval keletkezik nitrát, amelyet a zöld növények hasznosítanak, vagy nitrátredukáló baktériumok alakítanak vissza redukáltabb formákká. A nitrátredukció egy különleges esete a denitrifikáció, amelynek során a nitrátredukció ammóniáig tartó reakciója a nitritnél elágazik, és denitrifikáló baktériumok a nitritet N 20 vagy N 2 gázzá alakítják, természetes úton csökkentve a víz nitrogén terhelését. Halastavakban a nitrifikáció révén csökkenhet a víz ammóniatöménysége, megakadályozva így, a halakra már mérgező, magas szabad ammónia töménység esetleges kialakulását. A szennyvíztisztításban szintén nagy jelentősége van a nitrifikációnak, mivel számos szennyvíztisztító rendszerben a szerves szennyező anyagok lebontása után, nitrifikációval, majd az ezt követő denitrifikációval távolítják el a szennyvíz nitrogéntartalmának jelentős részét, csökkentve ily módon a befogadó víz tápanyagterhelését (Ackerman-Fialkoff 1978, Charley-Hooper-Nclee 1980, Painter-Loveless 1983). 2. A nitrifikációmeghatározás módszereinek fejlődése A vizek nitrogénkészletét növelő, csökkentő és átalakító folyamatok mennyiségi megismeréséhez e folyamatok helyszínen mért sebességének meghatározása szükséges. A nitrogénforgalom bonyolultságából eredő módszertani nehézségek azonban sokáig
