Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre-Török József: Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén
Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén 229 egyértelműen tükröző hazai árrendszer. A hivatkozott OMFB-tanulmány szerint a geotermikus energiahasznosítás népgazdasági szintű gazdaságossága bizonyított. Előzetes számítások azt mutatják, hogy egységnyi geotermikus energia kibányászásának költségei népgazdasági szinten lényegesen kisebbek lehetnek, mint más energiahordozóké. Három modell-üzem energiakiváltó beruházásánál végzett számítások szerint - 15 éves folyamatos, egyenletes vízhozamot feltételezve - 1 tonna tüzelőolaj kiváltása 3-5000 Ft/t fajlagos beruházási költséget igényel, tehát 3-5 Ft/kg tüzelőolaj árral egyenértékű. Az üzemi szintű gazdaságosság feltételei a jelenlegi gazdasági szabályozás mellett nem adottak, annak ellenére, hogy a beruházási költségek figyelmen kívül hagyása esetén a hévízzel való fűtés a legolcsóbb. Pl. a tüzelőolaj használatánál 3-4-szer kevesebbe kerül. Ennek oka, hogy a kútfúrás és kútkiképzés - tehát a bányanyitás - költségei egyértelműen a termelő objektum beruházóját vagy kommunális beruházás esetén a beruházást terhelik. Indokolt tehát, hogy a geotermikus energia hasznosítója számára a bányászati feladatok gyakorlását (a kútfúrást és annak járulékos munkáit) gazdasági eszközökkel is segítsék. Megjegyzendő, hogy a hévíz-visszasajtolás - ami távlatilag egyre több helyen szükségessé fog válni - szintén bányászati feladatnak számít, mert a készletek (rétegenergia) megőrzését szolgálja. A használt hévizek ártalommentes elvezetése (pl. hévíztározó stb.) költségének egy része indokolt esetben szintén lehet állami feladat. Ha a felsoroltak finanszírozása nem hasznosítói feladat, illetve ha ahhoz kellő állami támogatást kap, akkor a geotermikus energia üzemi szinten is versenyképes más energiahordozókkal. A geotermikus energiahasznosítás sikere a mezőgazdaságban az 1970-es évek elejéig éppen annak köszönhető, hogy pl. a növényházak létesítésébe beleértették a geotermikus energia biztosítását is, s az egész beruházás 70%-os állami támogatásban részesült. 2.8. A gazdaságosság fokozásának lehetőségei A geotermikus energiahasznosítás gazdaságossága az energia feltárásától (a kútfúrástól) kezdve a hasznosító berendezéseken keresztül a használt hévizek elhelyezéséig számos műszaki szempont figyelembevételével eredményesen fokozható, azaz a beruházási költségek mérsékelhetők és az üzemeltetés költségei is elfogadható szinten tarthatók. Számottevő megtakarítást érhetünk el, ha új kút létesítése helyett szénhidrogénre meddő kutat használunk fel a geotermikus energia kitermelésére. Ha új kút fúrására van szükség, az energiaigénynek megfelelő legkedvezőbb kútmélység meghatározása a legfontosabb. Fűtésre történő hasznosítás esetén a minél magasabb hőfokú víz kinyerésére kell törekedni, ami a kút mélységének növelésével érhető el. Egy bizonyos határon túl azonban nem érdemes menni, mert a vízhozam csökken (a mélyebben lévő rétegek porozitása kisebb) és a víz minősége is kedvezőtlenné válik a magas sótartalom és esetenként a kőkiválási hajlam növekedése miatt. Az energiakihozatal növelhető azzal is, hogyha a kút termelőcsövét megfelelő hőszigeteléssel látják el, csökkentve ezáltal a legértékesebb hőfoktartományban bekövetkező hőveszteséget. Tovább lehet fokozni a kutak telepítésének és üzemeltetésének gazdaságosságát a jelenleg Szegeden kísérleti szakaszban lévő ún. bokorfúrásos módszerrel. A bokorfúrásokat azonos helyről indítják, majd irányított ferdefúrással érik el, hogy a kutak közötti távolság a lyuktalpon 1000 m körüli legyen, így csökkentve a megnyitott rétegek egymásra hatását. Ebben az esetben megtakarítják a kutakat összekötő vezeték költségeit, s
