Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre-Török József: Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén

224 Kardos /., Pálfai I. és Török J. III. táblázat Hőfoklépcsők alakulása A kifolyó víz hőfoka Átlagos hőfoklépcső • С 91-100 42 81- 90 37 71- 80 33 61- 70 25 51- 60 14 41- 50 17 31- 40 14 nincs hévíztermelés, s viszonylag alacsony a készlet kihasználtsága Makó-Hódmezővásárhely térségében. A hévízmennyiség mintegy 85-90%-át a téli félévben termelik ki, a nyári félévben csak a fürdőkben, a használati melegvíz-ellátás és egyes ipari jellegű felhasználások terén van teljes kihasználtság. Ilyenkor sok kút le van zárva, esetleg erősen fojtva üzemel. A korábbi években, amikor a saját nyomással termelő kutak lezárását és újraindítását kétségesnek ítélték, helyenként túlzott mértékű hévízpazarlást lehetett tapasztalni. Az 1982. évi részletes fölméréseink szerint kitermelt vízmennyiség 80%-át hasznosították, de az elért hőfoklépcsőt csak néhány helyen lehetett kielégítőnek minősíteni. A területi átlagos hőfoklépcső 31 °C, a reálisan elérhetőnek kb. 60%-a. A hőfoklépcső a nagyobb hőfokú hévizeknél érthetően nagyobb, mint az alacsony hőfoknál, amelyeknél nincs annyi lehetőség a kihasználásra. A hőfoklépcsők alakulását a III. táblázat szemlélteti. A hévízkitermelés időbeni alakulását figyelve megállapítható, hogy a kezdeti időszakban a kisebb hőfokú vizek felszínrehozatala volt az uralkodó, majd az 1960-as éveket követően mindinkább a melegebb vizek felé tolódtak el az arányok. 1985-ben a kitermelt vízmennyiség több mint 80%-a a 60 °C feletti hőmérsékletű. A 13. ábra a vízkitermelés exponenciális növekedését mutatja, ábrázolva azt is, hogy az 1970-es évek elejétől kezdődően fokozódó mértékű gépi vízkitermelésre is sor került, amelynek mértéke 1985-re elérte az összes víztermelés 25%-át. A gépi vízkitermelésre (kompresszorozás, búvárszivattyúzás) való átállás azért vált szükségessé, mert a tároló rétegek nyomáscsökkenése következtében a kutak szabad kifolyással már nem adtak elegendő vizet, sőt számos helyen a nyugalmi vízszint is a terepszint alá került. A legtöbb helyen megbizható üzemű, de rossz hatásfokú kompresszorral valósítják meg a hévíz kitermelését. Az utóbbi években sikeres üzemi kísérletek folynak hőtürő búvárszivattyúk alkalmazásával Szentesen, Szegváron és Szegeden. Az üzemi próbák a KSB gyártmányú - hagyományos felépítésű - búvárszivattyú jobb megbízhatóságát igazolták a Grundfos gyártmányú függőleges tengelyű szivattyúval szemben. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a kitermelt hévízmennyiségnek 80%-át hasznosították, mégpedig az elérhető hőfoklépcső 60%-ával, így a hasznosított geotermikus energia (hőmennyiség) a kitermelt energiának kb. a fele. A hévízhasznosítás céljából kitermelt hévizek jelentős részénél az üzemeltetést megnehezítő vízkőkiválás tapasztalható. A Tiszántúlon és Szegeden lévő kutak közül sokat kell az akadálytalan víztermelés érdekében vegyszeresen kezelni, főleg savazni. A mezőgazdasági üzemeknél a kútból nyert energia jobb hatásfokú felhasználását akadályozza a hasznosító létesítmények alacsony mű-