Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

A vízügyi jog fejlődése 169 A vízügyi igazgatóságok működés-szervezése csak belsőleges volt ugyan, vízügyi igazgatási és jogi szempontból mégis a legjelentősebbnek indult; az igazgatóságoknál - a heterogén és vertikális funkció (termelő-gazdaság és szakigazgatás) korábbi együttesének fenntartásával - előtérbe került a szakigazgatási (hatósági) feladatkör, aminek megerősítését - szervezetileg is - a „főosztályi szervezésű" Területi Vízügyi Felügyelet kialakítása szolgálta. A helyi vízügyi feladatkörben e korszakban lényeges változás nem következett be, de ellátásában hatalmas, számos vonatkozásban új elemeket tartalmazó fejlődés ment végbe. Az 1971. évi I. tv., - a harmadik - tanácstörvény, a szakigazgatási szervek státusát megváltoztatta. Addigi kettős (minisztériumi és vb.) alárendeltségüket megszüntette (külön jogszabályi felhatalmazással lényegében már 1967-től), s egyirányú (vb) szervezeti alárendeltségüket és kettős tevékenységi irányításukat vezette be. Ez azt jelentette, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek megszűntek - többek között - „vízügyi" szervek lenni, irányításuk pedig - a végrehajtó bizottságon keresztül - a vízügyi tevékenység irányításává vált. Ez az irányítási kapcsolatváltozás a tanácsok vízgazdálkodási (vízügyi) szakfeladatait nem érintette. Kivált a vízügyi hatósági hatáskör - az időről időre újra megújuló átcsoportosítási, sőt átvételi törekvések ellenére - a vízgazdálkodás tartalmi és térségi egységének feltétlen meggyőző erejénél fogva, a központi irányítású területi vízügyi igazgatási szervek kizárólagos jogköre maradt. A tanácsi igényeket 1970-ben - körülhatárolt tárgyi körben (a vízjogilag engedélyezett működési területen belül) és tartalmi érvénnyel (a kommunális jellegű tényállásokra szorítva) - a vízjog rendszerével szemben tett bizonyos engedményekkel, tehát elvileg alig védhető és gyakorlatilag rengeteg jogalkalmazási nehézséget felvető, a szakigazgatás egységén pedig „hézagot" nyitó hatáskörök művi kialakításával kellett kielégíteni. A tanácsi felügyelet alatt álló és vízügyi ágazati irányítással vízgazdálkodási közfeladatot ellátó közüzemi vállalatok (amelyek 1961 -tői jöttek létre és általában megyei működési területre szervezve szakosodtak), a VT-ben még nincsenek nevesítve. Ezek a szakvállalatok - tanácsrendeleti szabályozás alapján, vízügyi irányítással - nagymértékben kifejlődtek, 70-től azonban irányításuk a vállalati ágazatirányítás eszközeivel, a felügyelet elkülönülése miatt közvetettebb, tehát nehezebb lett. A közszolgáltatás problémái majd a következő szakaszban válnak igazán égetővé. A helyi vízügyi feladatkör másik nagy területén működő vízgazdálkodási társulatok - csodálatos módon mindvégig megőrizve sajátos gazdasági kötöttségeiket és ágazati jellemzőiket - ebben a szakaszban töretlen és magasan felfelé ívelő fejlődésben voltak. A vízitársulatok működési területe eddigre behálózta az egész országot, a víziközmü társulatok pedig gombamód szaporodtak, és szoros közvetlen vízügyi felügyelet alatt tevékenykedtek. Figyelemre méltó, hogy a 60-as évek legvégén még az olyan irányú reformjuk is sikerrel járt, amely a szabadabb szelek szerinti gazdálkodási lehetőségek felhasználásával „vállalatosodni" (nyereség szerzésére törekedve tevékenységüket kibővíteni) igyekvő társulatokat vissza tudta tartani a közcélúságuk által meghatározott eredeti gazdálkodási megkötöttségeik között. S ami végképp érdekes, még az ekkor meginduló és több mint 8 év után tető alá kerülő társulati kodifikáció is érvényesíteni tudta azokat a társulati sajátosságokat, amelyek az új gazdasági mechanizmus elveivel alig hozhatók összhangba - megmutatva, hogy itt a vízügyi közfeladatok ellátásának egyik sajátszerű szervezetéről van szó. Megjegyzendő, hogy a vízitársulatok működési területének az ország vízrendezésben érdekelt egész területére kiterjedése, a helyi vízrendezési közfeladatok társulati feladatkörben való ellátása a tanácsok ezirányú szaktevékenységét a védekezésre, a vízkár-elhárításra korlá-