Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

164 Bényey Zoltán arra, hogy jogi körülbástyázással kell biztosítani a vizeknek nemcsak a vízgazdálkodás, hanem más közvetlen, társadalmi, közösségi érdekű többcélú használatát is, sőt meg kell védeni azokat a tömeges használat ártalmaitól is. A vizek „megszállása" két irányban is súlyos gondokat okozott: - a „közcélú" (állami tulajdonú) vizek partjainak magán- és zártkörű köztulajdonba vétele által azoknak a közösségi hasznosítás elől való elzárásával és állaguk, minőségük veszélyeztetésével, sőt rontásával; - általában a „vízikörnyezet" túlterhelésével és az ebből következő számos természeti ártalommal (gondoljunk a Balaton, a Velencei-tó, a Soroksári-Dunaág, a Fertő-tó és számos más idegenforgalmilag keresett vizünk gondjaira). Az „ágazaton kívüli" új, vagy új hangsúllyal fellépő hatásokon kívül a vízgazdálkodásból magából, belülről is indultak ki új erővonalak, amelyek a 76-tól napjainkig tartó fejlődést erőteljesen befolyásolták, és e pillanatban is motiválják. Mindezek már az előző időszakban is ismeretes, jelzett, egyes esetekben elemzett problémakörök voltak, sőt jogi szabályozásuk is volt. A 70-es évek közepétől azonban egészen új nyomatékkal, új tartalommal és hatásokkal, új igényekkel váltak vízgazdálkodásunk központi kérdéseivé. Az ipari vízgazdálkodás, amelynek egységes ágazati alrendszerként való - teljesen új és korszerű - szabályozására 1979-ben került sor; gazdasági szabályozó rendszerének továbbfejlesztése viszont - a korábbi elemek módosításával - napjainkban vált időszerűvé, helyesebben elodázhatatlanná. A közüzemi szolgáltatás (a vízi közszolgáltatás), amelynek 1975-ben magas jogi szinten megalkotott szabályozása megújításra érett, de a gazdasági szabályozó rendszere és szervezeti viszonyai szintén napirendre kerültek, kivált azonban a vízszolgáltatás e módjának a vízkészlet-gazdálkodás követelményeihez való illesztése jelent problémát. A teljesség kedvéért jelezzük még, hogy - a külső ágazati és a belső vízgazdálkodási hatások, változások eredőjeként - szinte mindegyik szakágazati terület majdnem a szerkezeti és minőségi jelentőségű váltás szakaszába jutott el napjainkra, azok is, amelyeknek fejlődése az időszak előző szakasza óta folyamatos, töretlen és a figyelem előterében lezajló volt. így például: a vízellátás és a csatornázás közötti, a csatornázás és a szennyvíztisztítás közötti olló nyitottsága a vízellátási-csatornázási szakágazat feszültségeként uralkodik. Hasonlóképpen új harci területet nyitott meg az egyre növekvő veszélyességű vízminőségi ártalmak leküzdése is, aholis a szennyezés tömegessége (a növekvő vízhasználatokkal mind gyakoribbá váló és fokozódó mértékű szennyeződés) mellett a szennyezés módjai (nemcsak szennyvízzel, szilárd anyagokkal károsítás és talajszennyezéssel való veszélyeztetés) és veszélyessége (pontszerű és területi, továbbá havária szennyezés szaporodása) hatalmas mértékben megváltoztatták a vízvédelem hosszútávú és eseti eszközeit és módszereit. 2.3. A vízgazdálkodás közgazdasági vonatkozásai A vízgazdálkodás közfeladat. Ez a törvénybe foglalt megállapítás a tevékenység „gazdasági" megítélését elsődlegesen meghatározó fogalmat tartalmazza, és két dolgot jelent. Elsősorban azt, hogy a társadalom és a víz kapcsolatának átfogó műszaki, gazdasági és igazgatási szabályozása a társadalom egészét közvetlenül érintő feladat. Annak rendező elve tehát - a természeti törvényszerűségeket az egész társadalom egyetemes szolgálatába állító - összközösségi érdek, amit az alapoz meg, hogy a vizek köztulajdonban vannak, és e tulajdon kezelése, erőinek megfékezése, kihasználása és a vele való rendelkezés az egész társadalmi közösség érdekében történik. A vizek használatra való