Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 1. füzet ADATOK A MEDERFORMÁK KÖLCSÖNHATÁSAINAK ISMERETÉHEZ

1 DR. MIKE KÁROLY

2 A mederformák elemzése, leírása, tipizálása nem újkeletű. Kevés szó esett azonban eddig az egyes mederformák és azok paramétereinek kölcsönhatásairól, valamint a formák és alakváltozások azon visszahatásairól, melyeket a mederváltozások folyamataira gyakorolnak. Pedig érdemes ezeket is a vizsgálat tárgyává tenni. A hazai hidrológusok között, de világviszonylatban is meghonosodott az a szemlélet, hogy a folyóknak „természete" a kanyargás, s ebből egyenesen az következik, hogy a szabályozó mérnöknek minden vízfolyás esetén csak az a feladata, hogy megállapítsa, a szabályozandó folyó jellemző kanyarméreteit és azok alapján tervezze meg a meder kanyargó vonalát, kevesebb figyelmet fordítva a kanyarok közötti egyenes szakasz jelentőségére. Talán a wicksburgi kísérlet (Friedkin-Lászlóffy 1949) alapján honosodott meg nálunk is csak a kanyarulatokat figyelembe vevő szemlélet, melyet azonban már a nagy folyószabályozások idején sem alkalmaztak következetesen, és melyet a 150 éves múltra visszatekintő mederfelvételek alapján végzett helyszínrajz változási vizsgálataink sem minden esetben igazoltak (

Mike 1970/b). A folyószabályozással legtöbb esetben a mélységek vonalának stabilitását kell biztosítani. Hajózás vonalának stabilizálása az egyik legfontosabb feladat. Hasonló a helyzet a partok és műtárgyak védelme, valamint a víz hasznosítása (vízkivételi művek) esetén is. Ezen esetekben a kanyarok nagyon fontosak. Egyéb esetekben, például a víz- és jéglevonulás zavartalansága kapcsán, azonban a medermélységnek és a zátonyvándorlásnak már kisebb a jelentősége, mint a helyszínrajzi változásnak (Csorna 1964). 1. Folyók any arok kölcsönhatásai szabadfejlődés esetén A kanyargás általában a „középszakasz jellegű" folyókra jellemző. Egyes kanyarok alakulása szorosan kapcsolódik a többi kanyarok változásához. Alak- és méretváltozásaik nemcsak a közvetlenül szomszédos kanyarokat érintik, hanem szinte láncreakcióként hozzák változásba az egész folyómeder alakját és méreteit akár haladó, akár fejlődő kanyarokról van szó. Haladó kanyarok esetében a kanyarok mérete nem változik jelentősen, de az egész kanyarsorozat vándorol a folyó haladásának irányában. Tiszta formájában is megvan ez a mederváltozási forma ( 1. ábra), de rendszerint átmeneti típusokban, az úri. fejlődve haladó (2. ábra), vagy gyorsulóan fejlődve-haladó kanyarokban a gyakoribb (3. ábra). 1 A kézirat érkezett: 1986. III. 17. 2 Dr. Mike Károly oki. geológus és geográfus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.