Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A felszín alatti vizek védelme az USA-ban 123 II. osztály. Az ivóvízbeszerzés jelenlegi és potenciális helyei, továbbá az olyan vizek, amelyeknek valamilyen egyéb hasznosítása lehetséges. Ide tartozik csaknem minden, az I. osztályba nem sorolt víz, tekintet nélkül arra, hogy az részben sérülékeny-e, vagy nem. Ezeken a területeken az elszennyeződést sokkal inkább a veszélyeztető tevékenységek technológiájának előírásával, mint azok korlátozásával, illetve kitiltásával kell megelőzni, bár lehetnek kivételek. A szennyeződés mentesítését rendszerint itt is a háttérszennyeződésig, illetve az ivóvíz-szabvány mértékéig kell elvégezni, de különbséget lehet tenni az ivóvízbeszerzés potenciális készletei és az iparban, vagy a mezőgazdaságban hasznosított vízkészletek között. Az EPA hozzájárul, hogy különböző legyen a rehabilitáció mértéke is a hasznosítástól függően. Ilyenkor azt kívánják megakadályozni, hogy a szennyeződés bekerüljön a már hasznosítás alatt lévő vízkészletekbe. A potenciális vízbázisokon olyan tényezőket vesz figyelembe az EPA a szabályozások kialakításánál, mint pl. annak valószínűsége, hogy a vízkészletet hasznosítani fogják a vízellátásban, vagy azok a költségek, amelyek szükségesek a víz elfogadhatóvá tételéhez. Figyelembe veszik még a vízbázis teljesítőképességét, a vízkészlet elérhetőségét és az alternatív módon igénybe vehető más vízkészleteket. Az ebbe az osztályba tartozó vizek esetében a különleges pénzügyi alapot inkább a már hasznosított vízkészletek szennyeződés-mentesítésére lehet igénybe venni, mint a potenciális vízbázisokéra. Ilyenkor azonban mérlegelni lehet, hogy nem gazdaságosabb-e új vízkivételi hely kiépítése a működő szennyeződésmentesítése helyett és lehet, hogy az előbbi kap prioritást. Ehhez szükség lehet a szennyezőcsóva megfigyelésére is, hogy megalapozottan lehessen mérlegelni az alternatív megoldásokat. III. osztály. Az olyan felszín alatti vizek, melyek nem tartoznak a potenciális ivóvízbázisok közé és egyéb hasznosításra csak korlátozottan alkalmasak. Ide azok a vizek tartoznak, amelyeknek nagy a sótartalma, vagy más módon szennyeződtek annyira, hogy alkalmatlanná váltak az ivóvízellátásra, vagy a hasznosítás más módjára. Ezeknek két csoportja van: (1) a 10 000 mg/l összes oldott sót tartalmazó vizek és (2) azok, amelyek annyira szennyezettek természetes okból, vagy emberi tevékenység hatására, hogy nem tisztíthatók meg a közműves vízellátásban rendszeresen alkalmazott módszerekkel. Az ilyen vizek nem tartozhatnak az I. és a II. osztályba, és nem lehetnek kapcsolatban felszíni vizekkel úgy, hogy szennyezőanyagot juttathassanak azokba, az emberi egészséget, vagy a környezetet károsító módon. A szennyeződés megelőzése kisebb mértékű lehet, mint az I. és II. osztály esetében. A veszélyes hulladékok új és meglévő lerakóhelyeire a természeti készletek megőrzésére vonatkozó törvénynek ugyanazok a követelményei érvényesek, mint az I. és II. osztály esetében, pl. szigetelés, a kimosódás összegyűjtése, ellenőrző-megfigyelő rendszer stb. Az emberi tevékenység következtében elszennyeződött III. osztályú vizek szennyeződésmentesítésének szükségességét egyedileg kell mérlegelni. Nem szükséges a mentesítés, ha a szennyeződés nem veszélyezteti az emberi egészséget, mert a víz nem hasznosítható és ellenőrzéssel biztosítják, hogy ne is hasznosítsák azt. Az említett intézkedések közvetlen és közvetett eredményeként ma már közel 40 államnak regionális megfigyelő hálózata van a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének figyelemmel kísérésére. Körülbelül ugyanennyi államban a jelentősebb szennyeződési helyeken alakítottak ki hálózatokat. Ennek következtében 539 potenciális szennyezőforrás közül 410-ről bizonyosodott be, hogy nagy valószínűséggel ténylegesen szeny-