Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 1. füzet A ZALA-VÍZGYŰJTŐ FAJLAGOS LEFOLYÁSI VISZONYAINAK VIZSGÁLATA

1 DR. SZILÁGYI ENDRE

2 A patakokban gazdag dombvidéki területeken a vízgazdálkodási tevékenységhez szükséges hidrológiai adatok általában csak segédletekből nyerhetők, mert ezeken az 5-100 km

2 vízgyűjtőterületű kisvízfolyásokon kivételes esetektől eltekintve nincs rendszeres vízrajzi megfigyelés. A fajlagos vízszállítás sokévi átlagáról jó áttekintést nyújtanak a lefolyási térképek. A klasszikus térkép újraszerkesztéséhez (Kovács 1983) felhasznált nyugat-dunántúli vízhozammérő állomások, a hozzájuk tartozó vízgyűjtőterület nagysága miatt, általában „hidrológiailag homogén" vagy ahhoz közel álló lefolyási paramétereket szolgáltatnak. A kis vízgyűjtőkön végzendő munkálatoknál azonban sok esetben ennél többre, a helyi jellegzetességeket jobban figyelembe vevő segédletekre van szükség. Annál is inkább, mert az említett térképekből származó, vagy a nagy vízgyűjtő-területű állomások adataiból egyéb módon meghatározott lefolyási értékeket használva a 100 km

2 alatti területű vízgyűjtők jellemzésére, a lehetséges hiba meghaladhatja azt a határt, amit a hidrológiában még általában elfogadható bizonytalanságnak tartanak (Kovács 1984). Az utóbbi időben az ország egyes részterületei lefolyási vizsgálatáról több szerző számolt be (Eszéky^Virágh 1981, Nováky 1985). Módszereik azonban területünk víz- és állomáshálózata és részben kitűzött céljaink miatt nem voltak alkalmazhatók. A Zala-vízgyűjtő 5 km

2-t meghaladó vízgyűjtőterületű kisvízfolyásai vízszállításának meghatározása érdekében olyan módszert dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi - a fajlagos lefolyás sokévi átlagának az eddigieknél megbízhatóbb meghatározását, - az éves lefolyás szélsőértékeinek megállapítását, végül - a kisvízi lefolyás becslését. 1. A fajlagos lefolyás sokévi átlaga A fajlagos lefolyás sokévi átlagának (q

aJ meghatározása érdekében a Zala teljes vízgyűjtőjét, a megfelelő és megbízható adatsorú vízmércék helyeinek figyelembevételével, 6 rész-vízgyűjtőterületre osztottuk fel ( 1. ábra). A részvízgyűjtők kimeneti és bemeneti szelvényei (egy-egy vízmérceszelvény) sokévi középvízhozamainak (Q

M) különbségét 1 A kézirat érkezett: 1986. IV. 17. 2 Dr. Szilágyi Endre oki. geofizikus mérnök, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NyDT VÍZIG, Szombathely) műszaki ügyintézője.