Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

104 Tarnóy A. és Dohnalik J. Nem szerencsés, ha e gyakran kezdeményező, innovatív, „megszállottan" alkalmazásfejlesztő számítástechnikai csoport bizonyos részeredmények elérése után státuszjogot és valamilyen eszközt kapva egyértelműen termelésorientált belső bérfeldolgozó központtá válik. A szervezeti hovatartozás jelentős mértékben meghatározza az alkalmazásfejlesztés súlyponti területeit is, és éppen a jelentősebb gépparkkal rendelkezők esetében a vízügyi szakmai vonalról eltolódik a vállalatgazdálkodási, ügyvitel-szervezési feladatok irányába. A bemutatott eszközállomány és az azt működtető főfoglalkozású 50 fő, valamint programozással és számítástechnikai alkalmazással is foglalkozó további 300 szakember szakági hovatartozásáról nincsenek információink. A számítástechnika mikrogépes alkalmazásának elterjesztésében, a fogadókészség kialakításában a vízügyi igazgatóságokon szinte kivétel nélkül a vízgazdálkodási osztályok vízrajzi, hidrológiai csoportjai, esetleg a műszaki tervezési osztályok játszották, ill. játsszák a fő szerepet. 2. A vízrajzi számítástechnikai mikrogépes alkalmazások áttekintése A vízügyi szakigazgatási tevékenység legadatigényesebb, kifejezetten számítógépes megoldásokat kívánó ága a hidrológiai tevékenység. „A vízrajzi előrejelzés fejlesztése" (VITUKI 1978) kiemelt ágazati célprogramban, tekintettel, „hogy az adatgyűjtés módszereinek korszerűsödésével egyre inkább előtérbe kerülnek az on-line számítógépes adatgyűjtő rendszerek ill. a hozzájuk real-time üzemmódban kapcsolódó előrejelző modellek, ez utóbbiakkal szemben támasztott követelmények azok alkalmazhatósága kis számítógépekre, ill. mikroprocesszorokra" (Bartha-Szöllösi-Nagy 1982). Nem véletlen, hogy a vízügyi igazgatóságok távlati terveiben ez az egyetlen olyan szakterület, melyet a VII. tervidőszak végéig teljes egészében számítógépesíteni kívánnak (OVH 1985). A számítástechnika hidrológiai alkalmazása az egyéb szakterületi alkalmazásokhoz hasonlóan a kis- és középgépes alkalmazásokból fejlődött ki. Mindenekelőtt a nagy tömegű, azonos algoritmusra épülő országos adatfeldolgozások, mint a vízrajzi évkönyvek feldolgozásai, amely adatsorai 1968 óta (LXXIII. kötet) számítógépi program segítségével történnek ( VITUKI 1977), vagy a III. Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984) pozitívan hatottak a hidrológiai adatfeldolgozás számítógépesítésére. A hidrológiai adatgyűjtés decentralizálásával ugrásszerűen megnőtt a helyi elsődleges adatfeldolgozások számítógépesítése iránti igény. A decentralizálással összefüggő egyértelmű szabályozások, egységes jelentési forma és kódrendszer a számítástechnikai alkalmazásfejlesztéshez kedvező feltételeket teremtettek. Ugyanakkor az előzőekben bemutatott heterogén géppark, az ezzel összefüggő sokféle programozástechnikai kötöttség, ill. az agoritmus vagy blokkdiagram szintű műszaki irányelvek és szabványok hiánya az alkalmazásfejlesztésben is nagyfokú heterogenitáshoz, jelentős párhuzamos munkavégzéshez, a rendelkezésre álló kapacitások nem kellő kihasználásához vezettek. Mindezek ellenére számos VÍZIG-en a hidrológiai adatgyűjtés, tárolás, elsődleges feldolgozás, a helyi operatív adatszolgáltatás feladatait már ma is jelentős részben számítástechnikai eszközökkel végzik. * A hidrológiai adatgyűjtés átfogó számítógépesítése több VIZIG-nél (Nyíregyháza, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Gyula, Debrecen) folyamatban lévő К + F tevékenység (OVH 1985). A felsorolt igazgatóságok ma még elsősorban a felszíni vizek mennyiségi és a talajvízkutak vízszintadatainak feldolgozásával foglalkoznak, de céljuk a teljes szakmai információrendszer