Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A karlsruhei térképek vízrajzi tanulságai

A karlsruhei térképek vízrajzi tanulságai 71 5. ábra. Mohács-sziget, 1685 Рис. 5. Остров Мохач, 1685 г. Fig. 5. The isle of Mohács in 1685 Bild 5. Die Mohács-lnsel, 1685 Entwurf der umbliegenden Gegend bey Sectzu" - azaz javaslat a Dunaszekcső környéki területekkel kapcsolatban. Az ismeretlen szerző igen részletes térképét a hadjárat közvetlen céljaira készítette, és az ábrázolt területen 21 hadosztály elhelyezését javasolta. E vidék 1685-ben még török fennhatóság alatt állt, a háború pedig ténylegesen az ország északi részén folyt. A szerző így alaposan tanulmányozhatta a terepet (Band VI. 6.). A különféle magasságokat satírozással jelölte. A legmélyebb részeken mocsarak, majd 100 m tszf. magasságig rétek, legelők voltak, míg a magasabb területeket szántók foglalták el. A mély fekvésű, vízállásos Mohácsi-szigeten nem volt település. A sziget egy részét víz borította, másutt ligetes, erdős vidékek váltakoztak, intenzív gazdálkodásra azonban nem került sor. A települések a szigeten kívül, a kanyarulatok homorú oldalán épültek, ahol kisebb volt az árvízveszély. A Sugovica medre teljesen elveszett a mocsárban, és nagyobb kiterjedésű vízborítások voltak a Kolut és Batina (ma YU) közötti kanyarban is. Bátmonostornál, Dávodnál az áradáskor kitörő víz nyomán szintén mocsarak maradtak hátra. Mohácstól Eszék (Osijek. YU) felé széles mocsáröv húzódott, amelyet északi részén a Duna, dél felé pedig magasabb fekvésű területek határoltak. E szakasz nyilván korábban a Duna medre volt. Az egyes helységek megközelítése nehézségekbe ütközött. Az utak a folyó vonalát követték, vagy a természetes magaslatokon haladtak, azok számára külön töltéseket még nem építettek. Az ábrázolt területen az ártéri fok-gazdálkodásnak szinte semmi nyomát nem találjuk. A Baja melletti Duna-szakaszon ugyan kisebb kiágazás vezet a mocsárba, de ez is inkább elhagyott patakmedernek tűnik. Dunaszekcső környékén 3 vízfolyás is torkollik a folyóba, és ezek medre szintén elmocsarasodott. A szigeten lévő vizenyős területekről is világosan látszik, hogy azok csak az árvizek után maradtak vissza, külön ásott fokokkal azokba vizet nem vezettek. A ritkán lakott területen nem volt szükség az ártér nyújtotta lehetőségek kihasználására.